MIT NE!

Az első pár hét tapasztalatai alapján, a legveszélyesebb tíz tevékenység, ha egyedül vagy otthon egy kisbabával és megrögzött konzervatív léted ellenére sem vagy híve a "hagydcsaksírnimajdelfárad"-elvnek.

1. sose lakkozz körmöt.
Ha mégis, max a lábaidon, arra tudsz húzni zoknit, ha csak a felével készültél el.

2. ne dolgozz kelt tésztával.

3. ne hagyd bedugva a vasalót, hogy úgyis mindjárt folytatod.

4. ne kapcsold grillfokozatra a sütődet, főleg ha korábban olyat könyörögtél ki magadnak, ami 300C-on tud grillezni.

5. ne tedd le a mosott ruhát nagy gombócban a fregoli tetejére abban a hitben, hogy pár percen belül úgyis kiteregeted, nem fog megbüdösödni.

6. ne menj cumi nélkül sétálni.
Főleg ha viszed a babát is.

7. ha a baba elaludt, azonnal menj WC-re, akár kell, akár nem.

8. senkinek ne mondd, hogy "mindjárt visszahívlak".

9. soha ne engedd a vasalt textilpelusok biztonsági készletét 10 db alá.

10. soha ne gondold, hogy a következő szünetben majd lesz időd aludni, most inkább csinálsz mást.
Ha hulla vagy, aludj, amint elaludt a pöttöm. De előtte 7. szabály!

+1. ne moss hajat.
ha mégis, törődj bele, hogy göndörítő hab és diffúzor nélkül fog megszáradni, amitől rémesebb lesz a frizurád, mint Bonnie-nak a Knight Rider-ből.

Magányos luxus

tevékenységek tömkelegével töltöttem be a napjaimat úgy, hogy észre sem vettem. És így a leghosszabb 16 nap óta a komfortzónám az elmúlt két hónap legmagasabb fokára hágott. Igen, még így sem százas a helyzet, de az utolsó mondjuk húsz százalékhoz már EMBEREK kellenek. Sosem voltam egy antiszociális valaki, de ez a 4+6 hét (veszélyeztetett terhesség+gyermekágy) bentlakás abszolút meggyőzött róla, hogy soha nem is leszek. Így az emberhiányomat a szokatlanul magas szénhidrátbevitel mellett olyan dolgokkal pótlom, mint:

A Pék.

Ezeréves álmom beteljesülése, egy pék a közelben. Egy pék, aki az első látogatáskor megemlítette, hogy zárva van a bolt, de nyilván jöjjek bármikor, ha csak kifli és zsemle kell, akkor szombaton is, bár hétvégén egyáltalán nem nyitnak ki. Egy pék, ahol a mogorva kiszolgáló asszonyság pontosan tudja, hogy tegnap almás levelet vittem, ezért ma lekvárosat fogok. Egy pék, akinek langyos az óriáspogácsája, ha 10h-ig leérek.

A Kávé.

Legyen koffeines*, vagy koffeinmentes, a nap fénypontja. Ha a reggeli nyüszögés engedi, akkor a 0. szünetben napfelkeltét néző az első, ez koffeines. A reggeli repeta kávé (erről nem én tehetek, Anyukámtól tanultam, ő rontott el), az ááámerikából kapott starbucks-os úti pohárban velem jön a pékhez, így már hazafele fogyasztom az utcán üldögélve a meleg pogácsához. Itt megjegyzendő, hogy eme repeta kávé nem tartalmaz koffeint soha, valamint hogy a starbucks-os pohár azért képviseli a luxust, mert gyönyörű. Viszont melegen nem tart semmit, szóval a repeta kávém langyos ÉS koffeinmentes. Az utolsó pedig tejhabos, fahéjas, szerecsendiós és sor kerül rá minden nap, ha délután Koffeinfüggő Látogatónk akad (KFJNL:) ).

A Séta.

Időjárástól függően napi 1x1.5-tól 2x2 órára terjedő mennyiségben, babakocsival vagy hordozókendővel, Jo-val és mostanában a Zöld Béka helyett új barátnőnkkel, Helló Kittyvel. Kitty legalább olyan szépen szól, mint Béka, viszont három centivel hosszabb az átkozott zsinórja, így két másodpercenként ritkábban kell felhúzni. Ha az étterem-projektet feladottnak nyilvánítom és a kenyereszacskó-terv is befuccsol, majd meggazdagszom ebből. Olyan Kitty-t és Békát fogok gyártatni a ferdeszeműekkel, aminek hatméteres zsinórja van. JóéjszakátKislányom-felhúzod a Kittyt-JóreggeltKislányom. A Séta képviseli a vidéki családanya létemet, kutyákkal, ismerős autókkal, előre köszönő boltosokkal, babára vigyorgó öreg nénikkel, friss meleg töpörtyűt ajándékozó szomszéd bácsikkal. És nem utolsósorban a Séta a fitnesz termem is, hiszen ez az egyetlen engedélyezett testmozgásom még jelenleg - a pityergő kézi súlyzómon kívül természetesen.

A Campona.

A nyugati aluljáróban felnőtt pestiként ez az egyik legnagyobb változás eddig az életemben. Egyszer voltam a camponában, mielőtt ideköltöztünk volna, úgy emlékszem, hogy két órát utaztunk és megállapítottuk, hogy egyszerűbb lett volna Graz-ba kiugrani, mint ide, két rohadvány cápa miatt. Vagy bálna vagy mittudomén mik vannak ott. Tévedtem, de mekkorát. A Campona maga a metropolisz. A kozmopolita létforma megtestesítése, ami simán megéri azt a harminc perc erőltetett menetű hegymászást, amivel haza lehet onnan jutni. Kétszer voltam lenn a héten, mind a két látogatás fantasztikus élmény volt, remek üzletekkel, egy halom emberrel, dark moccachino-val és flat bread-del (nem tudom mi az magyarul, mondjuk szendvics:) ) a teraszon. Tény, hogy hazaérve olyan szagunk volt Johannával, mintha egész délelőtt havat lapátoltunk volna és mindkettőnk laposabbnál laposabb pocakjáról patakokban ömlött a víz, de megérte. A szagra meg felkészülhettem volna, ha végiggondolom, hogy mennyi észt sejtet 29C-ban ötméter hosszú és méter széles szövetbe burkolva hegyet mászni, persze szigorúan a legszűkebb farmerben, kendőhöz színben harmonizáló övvel, hiszen a városba tartottunk ugye és emlékezzünk a "nemleszektejfoltosésszakadtakkorsem" fogadalomra (http://9monthslesson.blogspot.hu/2012/08/a-nyilatkozat.html).


Na így. A Pék, a Kávé, a Séta és a Campona. Nem a legújabb Guy Ritchie, hanem a gyermekágyas kismama mulatságai. Egész jövő csütörtökig, amikor is túlesünk végre a 6-hetes kontrollon és kiszabadulva a nagyvilágba megünnepeljük a Függetlenség Napját!!!


*a sok fejcsóválást megelőzendő, Johannát nem érdekli megiszom-e a napi 1-2 kávémat, két hetes tanulmányozás alatt egyszer sem volt kimutatható korreláció az alvásainak száma és hossza vagy a fogyasztott koffein mennyisége között, valamint a vérnyomásom visszaállt a 90/60 alatti szintre, ami azt eredményezi, hogy ha nem iszom koffeint, jön a szokásos csillagokat látás és összeesés, amint felpattanok a kanapéról. Amit Őnagysága gyanítom zokon venne, tekintve, hogy ezalatt a karomon van általában.

Megvan a véleményem

a sztrájkolókról. Mindig meg is kaptam érte a magamét a család több szociális érzékkel megáldott tagjaitól (igazság szerint csak ilyen van*). Magam részéről két lábbal hajtanék el mindenkit a környékről, aki bármilyen ügyért bármikor sztrájkba kezd. Ha valami nem tetszik, el lehet menni és lehet dolgozni, élni máshol. Tudom, elég drasztikus álláspont és szegény lakosok, akik demonstrálni járnak és még szegényebb kizsákmányolt munkavállalók és dinnyeárusok és akárkik, de szerintem tényleg lehet lakni bármilyen országban, dolgozni más cégnél és termeszteni bodzát dinnye helyett. Úgyhogy soha egyetlen tüntetésen nem voltam és nem is leszek és ha korbáccsal hajtanának sem mennék sztrájkolni senkivel semmi célért. Valószínű konok, szélsőséges véleményemnek köszönhető, hogy sikerült egy olyan kislánnyal gyarapítsam a családot, aki már egy hónaposan is sztrájkol.

Johanna ugyanis szoptatási sztrájkba kezdett. Így hívják hivatalosan azt a tüneményes viselkedési formát, melyben a gyermek evés közben egyszer csak elkezd ordítani, mint egy csinos kis sakál, megfeszíti magát és evés helyett csak tátog, fortyog, dobálja magát. Csinálja mindezt addig, míg el nem fogy a saját türelme (apuci génjeinek hála sokat azért nem kell itt várni), majd megpróbál újra enni. Ezt műveli fél-egy órán keresztül, majd a szétordított kis tüdejéből és egyéb számomra ismeretlen belső szerveiből óriás tócsákban repül kifele a tej, a túró, a tejföl, talán még kefir is további egy-másfél órán keresztül. Ami azért hasznos, mert ez alatt az idő alatt nem lehet letenni, amitől még idegesebb lesz, mert a felébredésétől fogva 1.25 óra múlva utál kézben lenni, azt szereti ha fekszik valahol és nézi a színes dolgokat macerálás nélkül. Nem túl szociális kisbaba, ezt aláírom.

Ezt a viselkedési formát pár napig szokás gyakorolni, tenni sok mindent ellene nem kell, amíg a gyermek hízik. Ha a hízás megáll, elkezdhetünk aggódni. Egyelőre nem állt meg, lendületesen dagadunk tovább. Tehát nem aggódunk, várakozunk, hogy Johanna mikor adja fel a sztrájkot és gondolkozunk mi okozhatja a tüneteket. Szokás szerint van vagy tíz-tizenöt létező indok, a rosszízű tejtől a koffeinérzékenységen és a baba fülgyulladásán keresztül a szimplán túlérzékeny csecsemőig. Mivel ez a pár napos sztrájk most már majd egy hete tart, hát volt idő némi kísérletezéssel sorban kizárni a variációkat, mígnem eljutottunk a túlerős tejleadó reflexig. Ez viszont nem kezelhető, mivel reflex. Szívás. Magyarán a kislányom az én túlerős reflexem miatt sztrájkol. Magamon nem tudok segíteni, a leánykát pedig a szokásos sztrájkolókhoz hasonlóan még sem küldhetem el máshova táplálkozni. Kénytelen vagyok tehát szótlanul tűrni a kis zsarnok éhségsztrájkját és döbbenetes mennyiségű babusgatás, nyugtatgatás és rimánkodás árán rávenni, hogy ordítás helyett talán inkább étkezzen.

Úgyhogy az általam igen nagyra becsült és hűen támogatott no negotiation with terrorists (terroristákkal nem tárgyalunk) policy-t ezzel fel is rúgtam. Majd öt hétig kitartottam, nem is rossz. A negyedik gyereknél talán a három hónapos kort is elérjük, mire átveszi a hatalmat. Gyakorlat teszi a mestert.

*kivéve bátyám. Ő kicsit megsértődött, hogy elfelejtkeztem róla, hogy neki még nálam is kevesebb van. Elnézést:)

Hiányzik a csütörtököm.

Multis menedzserként (http://www.youtube.com/watch?v=Dp-nlsIlGLQ) a napodat az teszi ki, hogy meetingeken ülsz. Egy héten tizenöt-húsz meetinged van, változó hosszúságúak, még változóbb hasznosságúak. Élvezeti faktoruktól függetlenül hosszútávon fárasztóak, még az olyan tényleg elvetemült, magasan szocializált sztahanovoknak is, akiknek nem volt szokásuk csak azért lemondani meetinget, mert nincs kedvük menni. Mert volt kedvük. Hogy miért, azt ne kérdezd és soha, de soha ne keress nőben logikát.

Bementél dolgozni, a kocsiban megnézted a naptáradat, majd hónod alá vetted a laptopodat és mentél egyik megbeszélésről a másikra. Ha közben szüneted van, e-mailt olvasol a laptopodon. Ha nincs szüneted, e-mailt olvasol a blackberryden. Ha hosszú szüneted van, kávézol valakivel, akivel utána meetingelni fogsz. Ha rövid szüneted van, ebédelsz valamit, visszahívod mindazokat, akikkel délután meetingelsz majd, vagy megbeszéled két másik kollégáddal azt, amiről a meetingen e-maileztél. Nem tűnik egy agysebészetnek, igaz? Nem is az. De határozottan élvezetes, ha megfelelőképpen vagy szocializálva hozzá. 

Ha nem, úgyis felvágod az ereidet idejekorán vagy kecskepásztornak mész huszonöt évesen önmegvalósítani Indiába. Nekem egyik se volt erősségem, ezért a napi 10-12 óra megbeszélést egy önkéntes szabadnappal kompenzáltam. Tettem ezt úgy, hogy beírtam egy meetinget a saját naptáramba, reggel 8-tól este 7-ig minden csütörtökön. A meetingnek volt hivatalos neve, helyszíne az irodám volt és én voltam meghívva rá. Csak én. Ennyi.

Ha bárki más, bármilyen meetingre el akart invitálni, legyen az a főnököm, az emberem vagy az Atyaisten, nemet mondtam. Mert már van meetingem, látni a naptárban is, úgyhogy nem érek rá, sajnálom. A következetesség fontos, nem állítom, hogy nem rebbent párszor a szempillám, de végül csak sikerült minden életbevágó, halaszthatatlan meetinget áttettetni másnapra. Igen, így másnap még több megbeszélésed lesz, de ha a félnapod úgyis elmegy, nem jobb veszni hagyni az egészet? 

Csütörtök reggel pedig boldogan hoztam magamnak egy óriás dupla kávét, becsuktam az ajtómat akár órákra is, és szépen nekiültem dolgozni. Ebédig általában végeztem az elmúlt három nap összes teendőjével, plussz ráértem hasonlóan bosszantó megbeszéléseket szervezni következő hétre, teljen más naptára is, ne csak az enyém. Így délutánra elvégeztem a hét összes addig felgyűlt melóját, úgyhogy maradt idő kávézni és lelket ápolni mindazokkal, akikre nem jutott sor hét elején, ne érezhesse magát senki elhanyagolva. A csütörtök volt a kedvenc munkanapom majd egy évig (igen, majd kettőbe telt, mire rájöttem a módszerre, de legalább rájöttem, helló!). A módszeremet egyébként nem titkosítottam, igazán próbáltam mást is boldoggá tenni, de nem hallottam még egy követőmről sem sajnos - mindegy, Gandhinak is idő kellett. 

Amire viszont rádöbbentem ma, hogy nekem bizony nagyon hiányzik a csütörtököm. És fogalmam sincs, hogy tudnám visszahozni az életembe, de meg fogom oldani valahogy. 

Napi 6 meetingem van Johannával, darabonként 2 órásak. 

További 1 félórás reggeli és 1 háromórás esti meetingem van Krisztiánnal. 

Napi 2 órát találkozom a babakocsival, ide a Zöld Békát és Johannát invitáltam. 

Ezenkívül van átlag napi egy 3 órás meetingem a Johanna-Néző-Látogatóval (JNL). 

Ha csak a munkanapokat számítom, akkor ez összesen 102,5 órát jelent. Persze JNL néha egybecsúszik a Krisztiános esti meetinggel, ahogy Johanna esti 2 órája is átfedésben van sokszor ezekkel, úgyhogy a metszeteket is beleszámítva óvatos becsléssel 77,5 óra Kismama-meeting (KMM) jut egy hétre. Azaz napi 15,5 óra KMM. Elég súlyos szám, ezt kell átütemezni napi 4 napra, ha szeretném visszakapni a csütörtököm. Napi 4 nappal mindez 19,375 órát tenne ki, ami sajnos elvileg is lehetetlen, hiszen 6 órát alszom, tehát 18 a maximum, amit KMM-mel tölthetek. Magyarán ha rá is bírnám beszélni Krisztiánt, hogy csütörtökön ne szóljon hozzám, Johannát, hogy csütörtökön ne egyen és JNL-t, hogy csütörtökön ne jöjjön Johannát látogatni, érje be a többi munkanapommal - a csütörtökömet akkor sem kaphatnám vissza.

A kérdés már csak az, hogy mit lehet kitalálni akkor a csütörtök helyett? Kérdés továbbá Sárinak és nem matekfaktos Olvasóimnak, hol csúszott "véletlen" hiba a számításba és hogy lehet mégis megoldani, hogy visszakapjam a szabadnapom és ezzel végleg kihátráljak a hátrányos sorsú kismamák önsajnáltató táborából?

1 hónapos státusz

A védőnői 1 hónapos státuszvizsgálat relatíve gyorsan - fél óra alatt - lezajlott, továbbra is a baba érintése nélkül. Az én 1 hónapos státuszomra nem igazán volt eddig kíváncsi senki, úgyhogy lássuk akkor az önkéntes státuszvizsgálatot mindkét oldalról - hiszen ha a baba 6 hetes koráig azt hiszi, Anyukájával ketten még ők egyek, igazán illik megvizsgálni a baba másik felét is.

Státuszvizsgálatunkat pedig az általam ezennel szabadalmaztatott Maslow-alapú önvizsgálattal fogjuk elvégezni. Mindazon szerencséseknek, akik az egyetemen/gimiben nem találkoztak ilyesmivel, ismétlésképpen a Mester piramisa:



Az alapelv pedig ugyebár annyi, hogy alulról felfele elégülnek ki a szükségleteink, nem léphetsz felsőbb szintre, amíg az alsót legalább részben nem teljesítetted. Maslow barátunk most csuklik gyanítom, mert pár könyvet azért tele írt erről, de a lényeg ennyi.

Fiziológiai szükségletek:

Johanna: jeles
levegőt venni önállóan képes, vizet cumisüvegből, ételt tej formájában fogyaszt. Alvásigénye kielégítésre kerül, biztonságérzete megfelelő mennyiségű dajkálás által kipipálva, szex még ebben a korban ellenjavallt.

Anyuka: jó
levegőt venni önállóan képes, vizet napi 2-3 üveggel fogyaszt, ételigénye egy közepes étvágyú őrezreddel azonos mértékű és kielégítésre kerül. Alvásra fokozott figyelmet fordít, de igényei még meghaladják az elért teljesítményt. Biztonságérzete nem sérült, szexre sem igénye, sem ideje, sem lehetősége, sem orvosi engedélye nincsen.

Biztonság és védelem:

Johanna: jeles
Anyuka: jeles

Johannát védi Anyuka, Anyukát védik a hormonjai.

Szeretet és összetartozás.

Johanna: jeles
Anyuka: jeles

Előbbit nem hagyja sírni Anyukája, utóbbit hagyja sírni Johanna Apukája, ezzel mindkettőjük vigasztalása saját igényeinek megfelelően kipipálásra kerültek.

Önbecsülés:

Johanna: jeles
Anyuka: jó

A gyermek önbecsülésében sérülésnek nyoma sincsen. Kívánságának hangot ad, akaratát érvényesíti, magabiztosságáról kétely fel nem merülhet.
Anyuka önbecsülése az első két-három hét folyamán ingadozásra való hajlandóságot mutatott, új szerepében való megfelelésében kétségek felmerültek. Ezek azonban az igen objektív önvizsgálat módszerével revideálásra kerültek, a kétségek felbukkanása a hormonsokk számlájára könyvelésre került. Mindazonáltal további jelentkezés esetén revízió szükségeltetik.

Önmegvalósítás:

Johanna: jó

Vitalitása az ébrenléti órákban magas, kreativitása a napról napra felbukkanó új és új ötletek, hobbik, szórakoztatási igények által folyamatosan nyomon követhető, céltudatossága minden étkezés kapcsán bizonyításra kerül.
Három ponton azonban a Maslow-piramis legfelső szintjében további fejlődés szükségeltetik:
- játékossága egy felhúzható, zenélő zöld béka bökdösésében kimerül.
- hitelessége felől sajnos Anyukát kétségek gyötrik. Képes éhség-sírást produkálni az éhség porcikájának felmerülése nélkül, ugyanazokkal a módszerekkel való elaltatásában nem azonosan kezeli Nagymamáit és Anyukát, éhséget mímelve fel tud ébredni a nap bármely pillanatában mindösszesen azért, hogy matraca helyett valamelyik felülvigyázó karjában pihenhessen tovább.
- önfenntartás: étkezését önállóan megoldani egyelőre képtelen, mint ilyen az önfenntartás témájában viselkedése elégtelennek minősítendő.

Anyuka: elégséges

Vitalitásának növekedési üteme meredeken emelkedő, jelen szintje már elégségesnek minősíthető, azonban az elmúlt négy hét átlagát tekintve Anyuka sajnos megbukott. Átlagos vitalitása a nap 24 órájából maximum 2-3-ban tekinthető elfogadhatónak, további órákban inkább hasonlít a frissen számvitel-szigorlatozott, buszon hazazötykölődő egyetemistához. Kreativitása kimerült a gyermek szórakoztatásában, önfenntartásra képes, hitelessége több ponton sérült, de a hiteltelen hisztériák szintén a hormonsokk végeláthatatlan számlájára kerültek. Játékossága a zöld béka felhúzásában lányához hasonlóan kimerül, céltudatossága viszont kiváló - ha elfogadjuk azt a tényt, hogy a leányka életben tartásán kívül egyetlen cél sem lebeg szeme előtt.


1 hónapos státuszunk végeredménye tehát:

Johanna: jeles
Anyuka: jó

És hogy a kép teljes legyen és a hivatalos státuszvizsgálat eredményei se maradjanak el, a védőnők által követett eredmények szerint:

Johanna 800g-ot hízott, közelre fókuszál, hangra felfigyel, kezét ökölbe szorítja, karjaival reflexszerűen csapkod, pupillája fényre reagál.

Anyuka pedig jól van köszöni. Egyébként a fentiek mennek azért neki is, bár gyarapodása saját anyukája szerint közel sem kielégítő.

A te gyereked átalussza az éjszakát?

Hangzik el a leggyakrabban feltett kérdés a gyereknevelés történetében. Mintha legalábbis ez valamiféle óriási tett lenne, vagy neadjisten alapelvárás, ha a gyermek betöltötte az tizedik testsúlykilogrammját (nagy szerencse, hogy Johanna nagyon messze van még ettől:) ). A gond már csak az, hogy a mellkidüllesztett IGEN után gyorsan kiderülnek ám a turpisságok.

A Anyuka ugyanis büszke rá, hogy gyermeke igenis átalussza az éjszakát. A anyuka tudni illik este tízkor fürdet, utána fél órát babamasszál, további egy órát etet, majd egy órát sétál a jól alvó gyermekkel, így a baba éjjel egykor már alszik. A Anyuka reggel hatkor kel, mert így szokta meg és mert így szokta meg a bébi is, így a baba öt órát aludt éjjel. És átaludta az éjszakát, well done.

B Anyuka viszont azon kesereg, hogy az ő kis B csecsemője már hat hónapos is elmúlt, mégsem alussza át az éjszakát. B Anyuka fél hétkor fürdet, utána fél órát etet, további fél órát altat, mert a gyermek rossz alvó ugyan, de remek ELalvó, majd a baba nyolckor már édesdeden csicsikál. De a kis nyavalyás bizony nem átall felkelni éjjel egykor és kajál, majd reggel ötkor is felkel és bizony alig lehet visszaaltatni. Rettenetes egy kisgyerek, nagy szerencsétlenség lehet egy ilyen egy családban, ugye. Csak hát ez a szerencsétlen kis B csecsemő ugyanúgy öt órát aludt, mint jó gyerek A társa, sőt utána aludt még majd négyet, de B Anyukának ez is kevés.

Merthogy A Anyuka és B Anyuka sajnos nem ugyanazt a definíciót használják az éjszakára. Az éjszaka B Anyunak bizony nem az, amikor vége az utolsó NCIS-nek, vagy amikor apa elalszik a kanapén, hanem a nyolc óra, mert a gyerekeknek nyolckor ágyban a helyük.

Na éppen ennyire vagyunk mi Anyukák következetesek. Jelzem én A Anyu vagyok, B gyerekkel eddig. Este tízkor fürdetünk, különben sztahanov Apuka csak a bébiőr piros lámpájánál szemrevételezhetné a gyermekét, a gyermekem remekül alszik EL, viszont nem alszik túl sokat. Szerintem. Vagy Isten tudja. Mert akárkit megkérdezek, az nem tudja megmondani sem azt, hogy mikor kezdődik az éjszaka, sem azt mikor kellene annak befejeződnie. Tehát elég nehéz megítélni, hogy ha a még nincs négy hetes csecsemőm egyszer kel fel éjszaka kajálni, az jó-e vagy rossz. Magában az egy, az remek. Csak én az éjszakát este 11h és reggel 6-7h között tartom számon. Ha 9-10h-ig számolnám, vagy este 9h-kor kezdődne, akkor már kétszer kelne fel. Sőt, mivel kicsi és elfárad evés közben, ezért ha hagyom, hogy elaludjon szoptatás alatt akkor 2.5-3 óránként kel fel, ha nem hagyom, akkor 4 óránként. Ha nem hagyom elaludni, akkor felébred teljesen, majd utána ébren van summa két órát. Tehát én például éjszaka nem zargatom, ha elalszik evés közben hát aludjon, ennek eredményeképp a Csöppség gyakrabban kel fel éjszaka, mint nappal. Rettenetes rossz kis gyerek, akárki megmondhatja.

Magyarán, az, hogy a gyereked hányszor kel fel egy éjszaka, annak a függvénye, hogy te hányszor akarsz felkelni. Én speciel inkább kelek fel kétszer vagy akár háromszor is, de alszom vissza fél óra múlva, minthogy felkeljek egyszer és legyek ébren két órát. De hogy emiatt azzal kellene büszkélkedni, vagy szomorkodni, hogy mit csinál a gyerekem, kicsit gáz. De teljesen szokványos.

Alig várom már, hogy eldicsekedhessek majd a csodálatos hatévesemmel, hogy egyes egyedül végigmondott egy verset az évzárón, míg a másik három hülye gyerek felosztotta a másik verset, hogy mindre csak egy versszak jusson. Az, hogy Johanna verse hat soros volt, a buta trió meg kétszáznegyven sort harmadolt el maga között, az már mindegy. A vers, az vers.

A taylorista 0. szünet

"üüühhhm - grrrr- nnnyyyyymmm - ööö!!!" - a hajszállal hallásküszöb feletti hang hatására felébredsz. Bámulod a plafont és hallgatod a kétcentis tücsök ciripelésénél lényegesen halkabb nyögdécselést. Átosonsz a gyerekszobába, a ded mozdulatlan, a légzését is csak a légzésfigyelő "9-9-9" villogása mutatja a vaksötétben.

5:40 van, majd két órája alszol az utolsó etetés óta. Megfordulsz, kisétálsz a szobából, ahogy elérsz a fürdőszobáig, újrakezdődik a furcsa nesz. Visszasétálsz, a ded mozdulatlan. Okulva az előző napok-hetek tapasztalatából, elönt a csendes béke, ahogy rájössz, van legalább harminc, alig hallható nyögdécseléssel kísért perced, amikor egyedül fogsz kávézni. A szobából kifele menet lekapcsolod a légzésfigyelőt, kikapcsolod a bébifont, hiszen ébren vagy, összeszeded az éjjel véletlenségből összekoszolódott textilpelusokat. A kávéfőző felé igyekezve bedobod őket a mosógépbe, de még nem indítod el, hiszen egy órán belül lesz még vagy hat koszos, ezt már jól tudod.

Leérsz a géphez, bekapcsolod, amíg felmelegíti a vizet, összeszeded a kallódó cumisüvegeket, cumikat a nappaliból, másik kézzel felhúzogatod a redőnyöket, és egy kupacba halmozod a tengőlengő, tizenkét órát is használt, így a Miladynek már iszonyatosan koszosnak minősülő takarókat, pelenkákat. A kupacot magára hagyva a kávéfőző felé támolyogsz, közben beteszed az üvegeket a mikróba, behelyezed a kapszulát a gépbe és remegve számolod le a tizenkét másodpercet, ami alatt a koffein zaja elnyomja a nyöszögést. Kiveszed a tejet a hűtőből, míg a másik kezeddel két másodperccel a sterilizálás vége előtt leállítod a mikrót, hogy a béke kávéját ne zavarja semmilyen éktelen csipogás.

A kávéd a kezedben gőzölög és a nyüszögés is elhalkult. Ez a napod fénypontja. Egyik kézzel belekortyolsz, másik kézzel széttekered a forró alkatrészeket és leteszed száradni. Közben kinyitogatod a szekrényajtókat és kipakolod a mosogatógépet, egyetlen tálka és egy pohár kivételével, amit az asztalra helyezel. A kávéd utolsó kortya közben előveszel két vizes palackot, elátkozod a túl magas nyomatékkal zárt, így félkézzel nyithatatlan csavarzárakat, szétlocsolsz hat milliliter vizet a cumisüvegekbe,  majd az egyik palackot elhelyezed a nappaliban, a másikat a takarókupac mellett hagyod. Visszateszed koszos bögrédet a már üres mosogatógépbe, a tejet a hűtőbe, ahonnan előveszel egy joghurtot, egy joghurtitalt és egy narancslevet. Bekészíted a következő éjjeli őr kávékapszuláját a gépbe és közben kiveszed mellőle a müzlit, beöntöd az elővett tálkába, mellérakod a joghurtot és narancslevet töltesz a pohárba. Felszabadult kezeddel felhajtod a joghurtitalt, másikkal bögrét és édesítőt raksz a kávégép alá meg egy kiskanalat bele, amiről tudod, hogy eszedbe fog jutni, hogy már bekészítetted a kávét, be ne tegyél még egyet. Leoltod a villanyokat és a még hatvanas vérnyomásoddal párban járó huszonötös pulzusod okozta bárgyú mosollyal szemléled a napfelkeltét, miközben hónod alá veszed az odakészített kupacot és a vizesüveget.

A kupac elsétál a fürdőszobáig, kifele az üres kezed bedugja a vasalót, a víz lekerül a kezedből a gyerekszobában, ahol a nyüszögés időközben megszűnt. Átsuhan a fejeden, hogy akár alhatnál is, de akkor elvesztenéd a nap legbékésebb pillanatait és az esélyt, hogy kiélvezd a kávéd utolsó cseppjének felszívódása okozta reggeli mámort, ennyit egyetlen alvás nem ér. Kivasalod a tegnapi 4. szünetre megszáradt pelenkákat, minden pelenkát háromba hajtasz, így egy mozdulattal kevesebb alatt tudsz végezni,  mert pont passzol majd a szélességük a vasalódeszkádhoz és a fiókhoz. Tizenöt újraindult nyüszögés alatt elkészülsz a tegnapi 15 pelussal és elmorzsolod a második átkot az ócska babaruhákról, mialatt a tűzforró pelenkákra fűtött vasalót finoman ráégeted a nyomott mintás aprócska rugdalózókra. Kihúzod a vasat, remélve, hogy ha lehűl, még le fogod tudni mosni róla a narancssárga kisoroszlán maradványokat.

Ránézel az órádra, amit 21. napja nem vettél le a kezedről, 6:20 van. A lágyan hangosodó nyüszögésekkel kísérve elmész a fürdőszobába és mire kezet mosnál, az ébredezés átlépi az ingerküszöböt. Boldogan jut eszedbe, hogy a bébiőrt már kikapcsoltad, így a lakótársak nem ébredhettek fel, a légzésfigyelőt pedig szintén leütötted már, így most megspóroltál plussz négy másodpercet, ami éppen elég arra, hogy a sírásra edző porontyot még vörösödésmentes fejjel emeld ki a kiságyából. Leülsz a kanapéra és az etetéstől rád tört iszonyatos szomjúságot csillapítandó lenyúlsz magad mellé és felemeled a húsz perce odakészített palackot. Egyik kezedben a baba, másikban a víz - de zárva.

Mert a másik palackot nyitottad ki a cumisüveg töltéshez és azt bizony lenn hagytad a nappaliban. Negyven perce vagy ébren, de már rend van a konyhában, a gyerekszobában, a nappaliban, bekészítettél egy mosást, kivasaltál, elraktad a tisztaruhákat, megreggeliztél és apa sem marad reggeli nélkül, sőt elfogyasztottad a reggeli kávédat is. De nem tudsz rá vizet inni, mert egy kézzel nem bírod kinyitni az üveget. Na majd holnap. Holnapra talán lesz annyi eszed, hogy mindkét bontatlan üveget kinyitod, amíg két kezed van szabadon. Mert mindig van hova tökéletesedni.

Addig meg hallgasd szomjazva a kukásautót. És ismerd el, az elmúlt 26 hét alatt az egyik kedvenc hangod lett. Hiszen te szereted a kukásokat.

http://9monthslesson.blogspot.hu/2012/03/16-hetesen.html

Csecsemőgondozás-tanfolyam a'la Dutty Mama

Tudjuk jól, nem voltam ilyenen. Mint ahogy egyéb tanfolyamon sem, nem is hiányzott, egy nap alatt az ember megtanul pelenkázni, a második napra fel tudja húzni úgy a body-t a gyerekre, hogy ne szakadjon ki a karja, harmadik napra nem kap infarktust, ha előrenyaklik a feje, negyedik nap meg meri fürdetni. Ezért kell négy napot a kórházban tölteni gondolom:)

A gond az, hogy pont ezeket tanítják a felkészítő tanfolyamokon. Holott nem ezt kellene, nagyon nem ezt. Jómagam egyetlen dologra köteleznék minden terhes anyát, legkésőbb a hetedik hónaptól kezdve fogjon meg egy három kilós medicinlabdát, tegye a bal karjára és tartsa ott napi nyolcszor másfél órát. Nem, nem azért, hogy megerősödjön a karja. Hanem, hogy megszokja, hogy hogyan lehet így egy napot lebonyolítani. Ilyesmi tanfolyamon nyilván csak jó gyerekre készítünk fel (hiszen még mindig hiszünk az önszuggesztió erejében), úgyhogy vegyünk egy jó kisbabát. Az első két hétre az alábbiak nem igazak, de csak azért, mert magam voltam olyan ökör, hogy ezt a tanfolyamot nem találtam ki korábban és nem teszteltem saját magamon. Ha megtettem volna, lehet, hogy Jo első két hetére is ugyanez lett volna érvényes, az alábbi napirend t.i. pontosan az övé, ezt csinálja minden nap, amikor nincs a 2) fázisban (ami azóta tutira biztos, hogy fejlődési ugrás volt, mert ippeg 3 napig tartott, ezalatt látványosan megnövekedett a tejmennyiség és elkezdett sokkal többet enni, mint korábban). És jelzem ezeket full magától csinálja, csak rá kellett hozzá jönnöm, hogy ne próbáljam meg elaltatni, ha ébren akar lenni és ne piszkáljam, ha aludni akar. Ehhez kellett az első 16 nap, igazán okos anyja van szegénykének.

Szóval a tanfolyamom egy napos lenne, bentlakásos és a következők történnének alatta, amit utána köteleznék a kismamáknak, hogy legalább egy héten keresztül tartsanak is be:

06:00            ébresztő csörög
06:00-06:45  szabadidő (kávé, reggeli, mosás, cumisüveg sterilizálás, reggelicsinálás a férjnek, kinek mi)
06:45-07:00  nézegesd a labdát a kiságyában, néha simogasd meg és képzeld, hogy ébredezik
07:00-07:45  vedd a labdát a hónod alá és ülj le a kanapéra
07:45-07:55  vedd a labdát a válladra és sétálj fel és alá
07:55-08:00  tedd a labdát a pelenkázóra és hajolgass kicsit
08:00-08:30  tedd a labdát egy vízszintes helyre és bökdösd, beszélj hozzá
08:30-09:00  tedd a labdát egy alvóhelynek kinevezett másik helyre és hagyd hogy ott legyen, ha elgurul, simogasd meg és susogjál neki, ne hagyd el a két méteres körzetét mert gyakran el fog gurulni
09:00-10:45  csinálj ami jól esik, egyél, igyál, teregess, nézegess e-maileket, takaríts, amit otthon szoktál
10:45-11:00  folytasd a 6:45-ös lépéssel

ebből a 6:45-10:45-ös körből lesz négy a nap folyamán, tehát ezt a gyakorlatsort ismételd 7h, 11h, 14h, 18h-kor körüli kezdettel.

Majd térj át a két utolsó gyakorlatra:

21:30           csináld meg a fürdővizet, készítsd ki az esti ruhákat, pakolj el minden zavaró tényezőt a labda kiságya közeléből, csukdosd le a nagy villanyokat, mosd meg a fogadat, öltözz át pizsamába
22:00-23:00 hozd elő a labdát, fürdesd meg, bugyoláld be törülközőbe, mérd meg, tedd a pelenkázóra, gurigasd, hajolgass mellette, tedd a jobb karodra, üldögélj vele 45 percet, tedd a válladra még 10 percre, majd tedd az ágyába
23:00-23:15 állj a kiságy mellé görnyedve és vérmérsékletétől függően simogasd, gurigasd, susogj a labdának.

23:15-02:45 aludj
02:45-03:00 hallgasd az ágyadból ahogy nyüszög vagy menj és nézegesd a labdát, közben gondold azt, hogy fáj a melled és nem tudsz aludni
03:00-03:30 vedd a labdát a karodba, üldögéljél, tedd vissza az ágyába
03:30-03:45 a labda vérmérsékletétől függően simogassad, gurigassad, cipeld balra-jobbra
03:45-06:00 aludj

Ennyi az alap. És a szabályok:
Az egyes fázisok kezdete előtt 15 perccel készen kell állnod a következő gyakorlatra.
A gyakorlati fázisok egyetlen másodpercet sem késhetnek.
Ha a zuhany alatt állsz, amikor kezdődne a következő, kiugrasz, vizesen felöltözöl és rohansz a bőgő labdáért.
És a labdának lesz igaza, mert TE pontosan tudtad, hogy mikor zuhanyozhatsz és mikor nem.

Végezd el a feladatsort a hét minden napján és a hetedikre rá fogsz jönni, hogy szabadidőd igenis van. De! ha jobban végignézed a napodat (és csak reméld, hogy olyan gyereked lesz, mint kis Jo, ha 1) fázisban van, ahova jelzem, visszaérkezett, tehát már harmadik napja ezt csináljuk percre pontosan), rá kell jönnöd, hogy egy nap 4, alkalmanként 1.5-2 órás szüneted van. Ekkor azt csinálsz, amit akarsz. Viszont ezek a szünetek kötöttek. Ha látod, hogy fogyóban a textilpelusod az 1. szünetben és nem indítod el a mosást, mert mást csinálsz, akkor a 2. szünetben nem fogod tudni kiteregetni, csak a 3.-ban, aminek eredményeképpen nem fogod tudni kivasalni a 4.-ben, több szünet pedig nincs. Ennyi.

És mivel 4 szüneted van, plussz a reggeli ébresztő és az első labda-ébredés közti, ezért minden szünetben kötelező enned valamit, kétszer legalább normálisat. Az ébresztőt pedig azért kell felhúznod, mert a nap első ébredését a labda szabályozza, nem Te, attól függően, hogy mennyit evett éjjel 3-kor, vagy amikor épp felkelt. Persze ha rossz alvó vagy (mint én), akkor semmi szükséged ébresztőre, fel fogsz kelni magadtól 6-kor, tudva, hogy mindjárt kelni fog a golyóbis. Ebben a 0. szünetben nem zuhanyozhatsz és nem csinálhatsz semmi olyat, amit ne tudnál azonnal abbahagyni, mert a szünet hossza 0-60 percig változhatsz, de előre nem kapsz infót, hogy milyen hosszú lesz.

Ha feltesszük, hogy az éjszakai 5:45 perc alvás nem elegendő (sőt ha beszélgetni is szeretnél a férjeddel, akkor legyen inkább 5:00), akkor legalább 1 szünetet alvással kell neked is töltened. Marad 3. További 1-ben sétálni fogod vinni a labdát, tehát marad 2. Ha egy szünetben vacsit szeretnél főzni, marad 1. Ez az 1 szünet a szabadidőd. Ebben intézd a háztartási teendőket, rendrakást, takarítást, zuhanyzást, fogadd a vendégeket, válaszolj az e-mailekre, hívd vissza a végeláthatatlan híváslistád résztvevőit, olvass, nyírj füvet, tornázzál. És itt írj blogot is. Valamint jusson eszedbe az összes project- és time-management tanfolyam akkor haszontalannak tűnő priorizálási rendszere.

A sarkítás jelen van egyébként folyamatosan, én akkor vasalok, írok blogot, mosok, teregetek, mikor nincs szünetem, csak Jo nézelődik éppen mellettem, Anyuci és Anyósom főz és takarít rám még jelenleg, sosem nézek e-maileket anélkül, hogy közben ennék valamit és beszélgetnék valamelyik nem fogadott hívással, és mindig figyelek rá, hogy akkor legyen kész a koffeinmentes kávém, mikor Jo már ébredezik, mert adott esetben a maradékot félkézzel is el lehet kortyolgatni.

De ha lett volna egy tanfolyam, ahol ezt elmondják előre, esküszöm beiratkoztam volna. Mert az, hogy naponta 6-8-szor szoptatsz egy olyan info, ami magában tökéletesen haszontalan. De az, hogy 4x1.5 órára szűkül a napod hasznos része, ez fogható bárkinek. Mindösszesen meg kell tanulni kezelni, ami szerintem határozottan gyors ütemben zajlik. Csak hát lett volna rá 9 hónap, ha valaki időben szól.

"Van rákfasírt, rák kreol módra,

gombás rák, serpenyős rák, zsírban sült, olajban sült. Van ananászmártásban, citrommártásban, kókuszmártásban, bormártásban. Van rákleves, rákragu, ráksaláta, rák sültkrumplival, rákburger, rákos szendvics... Ennyi, azt hiszem más nincs." - minden művelt olvasó bólogasson lelkesen, igen a Forrest Gump idevágó sorai jutnak eszembe arról, mit NEM ehet a szoptatós anyuka. Hadd próbáljam meg felsorolni, mik azok, amik eddig szembejöttek a tiltólistán:

brokkoli, borsó, karalábé, karfiol, kelbimbó, paprika, paradicsom, retek, tej, kivi, narancs, csokoládé, bármilyen tejtermék, gomba, újhagyma, fokhagyma, káposzta, bab, lencse, kukorica, szénsavas italok, erősen fűszeres, zsíros, füstölt ételek, alkohol, kávé, nyers tojás, nyers hús, bors, fahéj, fűszerpaprika, zsálya, borsmenta, ízesített sajtok, citrusfélék, eper, málna, savanyúságok, cseresznye, bármilyen déli gyümölcs, szeder, keményítő vagy laktóz tartalmú ételek.

Na kb. ennyi. Ezeket ne edd meg egy évig vagy amíg szoptatsz, aludjál napi négy órát, felejtsd el a házas életet hat hétig, aztán kezeltesd magad szülés utáni depresszióval. Csak vigyázz, mert az antidepresszánsok is felszívódhatnak a tejben, bár legalább a baba stabil lesz.

A lista nem nyerte el a tetszésemet, úgyhogy még vesebeteg koromban:) megkérdeztem a család dietetikusát:))), hogy mit kell ebből elhinni és mit nem, a terhesség alatt is rá hallgattam, meg egyébként is mindenki azt javasolta, hogy mindig egy emberre hallgassak, hát ezen ne múljék, de akkor azt az egyet ÉN választom.

Szóval a fentiekből amit nem eszem, az a brokkoli, a karfiol, a kelbimbó és a kivi. Mert ezeket utálom. Ezen kívül önkéntes formában lemondtam a nyers tojásról, a nyers húsról és az alkoholról, de ezt csak azért, hogy a tizedik hónapja várt tatárbifsztekemet a még Írországból hozott üveg Bushmills-emmel együtt fogyaszthassam el a gyermek elválasztását megünnepelendő. Ha addig nem leszek megint terhes. Ha igen, akkor vágyakozom tovább, a whiskym meg csak érik és érik, pedig a nyál összefut a számban máris, ha ránézek a porosodó palack magányos csodára a polcon.

Úgyhogy úgy étkezem ahogy eddig, csak sokkal többet. Ennyi a különbség. Nem azért mert éhesebb vagyok, hanem mert a felmenőim diktálják belém a kaját. Gyakorlatilag folyamatosan és tökéletesen sikertelenül. Minél többet eszem előző nap, annál vékonyabb vagyok másnapra, ennyi. Krisztiánt megnyugtatandó tegnap például felírtam mit ettem, mert szerinte nem eszem semmit, tehát a tegnapi menü: egy koffeines kávé, egy banán, 1 óriás túrórudi, 1 tál málna, 1 nagy tál nestlé fitness, még 1 tál málna, még egy óriás túrórudi, 1 óriás szelet görögdinnye, még 1 óriás szelet görögdinnye, még 1 banán, 1 gyümölcsjoghurt, némi szőlő, 2 tányér fasírt sültkrumplival és fejes salátával, 1 koffeinmentes kávé, még egy kis fasírt és még egy kis krumpli. Rettenetesen kevés, igaz? Fogytam tőle még 20 dkg-t, úgyhogy meg kell próbáljak ma többet enni, különben elbánnak velem a jóakaróim. Ezért ma már fasírtot is reggeliztem, na persze az első normál müzlis/gyümölcsös reggelim után következő második reggelikor csak. Igaz, hogy a fasírtban van egy kis fokhagyma, fűszerpaprika, bors, a banán déligyümölcs, a túrórudi meg tejszármazék, csak ahogy a tej is, ami a nestlé fitness-en van, vagy a joghurt, de majd ha Johanna meggyőzött róla, hogy neki ezek ártanak, akkor nem fogyasztom őket.

A gyerekorvosnak meg blöffölök majd valamit, mert Őöregsége szerint semmilyen tejterméket nem szabad enni, se joghurtot, se sajtot, se semmit, de amúgy bátran és BÁRMIT. Britta, a dietetetikus szerint a kávét redukáljam napi két könnyűre, amúgy ehetek bármit, csak figyeljem a babát, az étrendem pedig legyen energiabő, fehérjebő, kalciumbő, ez utóbbi származzon tejtermékekből, valamint heti kétszer egyek tengeri halat az omega-3 miatt. Az időközben megkedvelt védőnő szerint meg fogyasszak sok tejterméket, mert ha megvonom a tejszármazékokat, akkor a poronty csontfejlődése nem lesz megfelelő.

Utoljára de nem utolsósorban, hogy lássuk ebben is milyen hihetetlen következetesek a nemzetek, következzen a szokásos kis plussz kitekintés, lássuk mi tilos az angolszász népeknél:
kávé, csokoládé, citrusfélék, brokkoli, alkohol, csípős ételek, fokhagyma, mogyoró, búza minden formája, azaz bármilyen fajta kenyér, tejtermékek, kukorica, tenger gyümölcsei, tojás bármilyen formában, szója, hal, menta, petrezselyem.

Szóval ha amerikai lennék (de a németeknél is ezt olvastam egyébként), ezeken kívül még kenyeret, lisztet, szójatejet, mogyorót és halakat sem ehetnék. Azt hiszem elküldöm Krisztiánt hétvégén egy hekkért, ideje megünnepelni, hogy jó határok közé születtem. Csak szólni kell nekik, hogy ne nagyon fokhagymázzák meg a bundáját, ne süssék ki zsírban és ne csepegtessenek rá citromot. Ja, és ne adjanak mellé koviubit, mert magyarként nem ehetek savanyút, helyette duplázzák meg a kenyeret, azzal nálunk semmi gond, a jenkik meg egyék csak uborkával.

A leghosszabb 16 nap

ever. Többször fakadtam sírva például, mint az elmúlt majd harminc évben szumma. Egyrészt mert Johanna olyan gyönyörű nyilván:)), másrészt mert ez a szoptatás dolog a kialvatlansággal párosulva valami egészen elképesztő hormonális sokkhatás alatt tartja az amúgy ingatagnak legrosszabb szándékkal sem minősíthető lelkiállapotomat. Például olyasmin szoktam kiakadni, hogy a hálózsák amit kikészítek Johannának este, Apjának nem szimpatikus. Éppenséggel mert túl vastag vagy túl vékony, vagy csak mert nem tetszik. A probléma kardinális mértékét megértendő Johannának úgy 8 hálózsákja van, az összes ki van mosva és vasalva, sőt ha egyik sem tetszene, hát alhat rugdalózóban is ugyebár. Szóval nyilván indokolt ilyesmin bőgni, igaz? Krisztián hálisten jól viseli egyébként, de akárhogy is nézzük nem lehet nagy öröm apukának lenni az első hetekben, a tündéri kisbabád mellé visszakapsz egy ráncos hasú nőt a kórházból, aki mindennap olyan mintha a havi baja első napját töltené. Viszont legalább szoktam zuhanyozni, eszem is és mindennap tiszta ruhát veszek, a fórumokból és az ismerősök tapasztalataiból okulva ez már mindenképp kiváló eredménynek minősül. A fenti hangulatingadozások egyébként mind amplitúdójukban, mind frekvenciájukban jelentős csökkenést mutatnak, szerintem a héten még talán nem is bőgtem, pedig már talán péntek is lehet, majd megnézem a bejegyzést, ha kiposztoltam.

Ennyit rólam, amúgy makkegészséges vagyok, negyvennyolcegészvalahány kilogramm és karikák sincsenek a szemem alatt, bár tény, hogy aludtam már többet is. Ebben is én vagyok a hibás egyébként, mert a kislány az elmúlt két hét alatt csak egyetlen egyszer kelt fel kétszer éjjel, amúgy mindig csak egyszer, a gond az, hogy vele ellentétben én viszont továbbra is rossz alvó vagyok. Tehát ha a baba előző nap mondjuk háromkor kelt fel kajálni, akkor én felébredek fél háromkor, hogy mi van már, háromkor a baba elkezd nyüszíteni, azt én hallgatom továbbra is a plafont bámulva, majd fél-egy óra nyüszítés után Nagysága végre felébred, felsír és akkor átmegyek megetetni. Etetem harminc percet max, utána visszateszem aludni, ekkor viszont ha összeadod már minimum másfél órája ébren vagyok, tehát bőven nem vagyok álmos sem, szóval elkészítem a kis jegyzeteimet (nem röhög!), elmegyek wc-re, hallgatom ahogy tovább nyüszít az ágyában, míg elaltatja magát, stb. Majd reggel 6-kor megint ébredek az első nyögésre, de nyilván már nem fekszem vissza, hanem szépen felkelek és nekiállok a textilpelusok cseréjének, cumisüveg sterilizálásnak, kávéfőzésnek, mosásnak, reggeli csinálásnak, és ez megy 7-ig, mikorra is tényleg felébred. Amikor is etetek és kezdődik minden elölről. Ha ezek alatt aludnék, akkor még a 7-8 óra is össze tudna jönni, de nem alszom, mert reggel nem vagyok álmos. Bezzeg este már igen, de ennyi észt ennyi év alatt sem sikerült összegyűjteni, hogy ebből tanulva másnap aludjak.

A kislány egyébként az elmúlt fél hónapjában kétféle viselkedésmintát produkált,

1) három-négy óránként magától felébred, enni kér, evés után nézelődik, varázsol, játszik, majd summa másfél-két óra ébrenlét után megint elalszik
2) egész délelőtt folyamatosan éhes, megállás nélkül enni akar és eszik is, nem kis mennyiségeket, amíg kajához nem jut, dühöng és ordít, teszi ezt olyan lelkesedéssel, hogy az ötvenkét centije összes kis hurkájával kapál a levegőben és a fejét veri a mellembe, míg észre nem veszi, hogy ez ippeg a kajája. Rendkívül félelmetes jelenség ilyenkor, el lehet képzelni. Délelőtt az evés miatt nem ér rá aludni, ezért délutánra kipurcan és alszik egy összegben négy-öt órát. Amíg anyja rettegve figyeli, nehogy felébredjen, ahelyett, hogy aludna vele.

Nagy szerencse, hogy eddig 1) tartott kb. az első két hétben, aztán 2) tartott most hétfőtől szerdáig, tegnap meg visszaállt 1)-re. Nem sikerült még rájönnöm, hogy mi okozza a változást, nagyszülők egy része szerint rossz napjai voltak és min csodálkozom, ha én is hisztis voltam (ezt nem is értem, szerintem összekevertek a Sárival véletlen), nagyszülők másik része szerint biztos a gyomra fáj. Szerintem fejlődési ugrása lehet, ami a cikkek szerint azt takarja, hogy egész nap mellen akar lógni, amíg meg nem növelődik a tej mennyiség, aztán megbékél. Akárhogy is, de 1) fázisban hízott mint a gép, 2) fázisban gyakorlatilag nem, úgyhogy kíváncsi vagyok, most hogy visszaállni látszik az 1) - legalábbis nagyon remélem!!, el fog-e kezdeni hízni megint a kis dühgombóc. Ha nem, akkor fejlődési ugrás is elvetve, maradna a gyomorfájás (de hogy lehet, hogy egy babának éjjel nem fáj a gyomra csak nappal és mindig elhallgat azonnal, ha enni kap, ahelyett, hogy pont evés után sírna?) vagy a sima hiszti. Előbbi kellemesebb volna, hisz legalább kezelhető, de kevésbé valószínű, utóbbi pedig valószínűbb lenne ugyan, de mint szimptóma kezelhetetlen, márpedig Jo-t jó kislánynak kértük, úgyhogy el kell vetni ezt is.

A terv tehát, hogy stabilizálni kell az 1) állapotot, megengedve a 2) felbukkanását maximum 2-4 hetente 2-3 napra, azt is csak azért, mert első gyerek. A következőnél már nem lehetek ilyen engedékeny.