A leghosszabb 16 nap

ever. Többször fakadtam sírva például, mint az elmúlt majd harminc évben szumma. Egyrészt mert Johanna olyan gyönyörű nyilván:)), másrészt mert ez a szoptatás dolog a kialvatlansággal párosulva valami egészen elképesztő hormonális sokkhatás alatt tartja az amúgy ingatagnak legrosszabb szándékkal sem minősíthető lelkiállapotomat. Például olyasmin szoktam kiakadni, hogy a hálózsák amit kikészítek Johannának este, Apjának nem szimpatikus. Éppenséggel mert túl vastag vagy túl vékony, vagy csak mert nem tetszik. A probléma kardinális mértékét megértendő Johannának úgy 8 hálózsákja van, az összes ki van mosva és vasalva, sőt ha egyik sem tetszene, hát alhat rugdalózóban is ugyebár. Szóval nyilván indokolt ilyesmin bőgni, igaz? Krisztián hálisten jól viseli egyébként, de akárhogy is nézzük nem lehet nagy öröm apukának lenni az első hetekben, a tündéri kisbabád mellé visszakapsz egy ráncos hasú nőt a kórházból, aki mindennap olyan mintha a havi baja első napját töltené. Viszont legalább szoktam zuhanyozni, eszem is és mindennap tiszta ruhát veszek, a fórumokból és az ismerősök tapasztalataiból okulva ez már mindenképp kiváló eredménynek minősül. A fenti hangulatingadozások egyébként mind amplitúdójukban, mind frekvenciájukban jelentős csökkenést mutatnak, szerintem a héten még talán nem is bőgtem, pedig már talán péntek is lehet, majd megnézem a bejegyzést, ha kiposztoltam.

Ennyit rólam, amúgy makkegészséges vagyok, negyvennyolcegészvalahány kilogramm és karikák sincsenek a szemem alatt, bár tény, hogy aludtam már többet is. Ebben is én vagyok a hibás egyébként, mert a kislány az elmúlt két hét alatt csak egyetlen egyszer kelt fel kétszer éjjel, amúgy mindig csak egyszer, a gond az, hogy vele ellentétben én viszont továbbra is rossz alvó vagyok. Tehát ha a baba előző nap mondjuk háromkor kelt fel kajálni, akkor én felébredek fél háromkor, hogy mi van már, háromkor a baba elkezd nyüszíteni, azt én hallgatom továbbra is a plafont bámulva, majd fél-egy óra nyüszítés után Nagysága végre felébred, felsír és akkor átmegyek megetetni. Etetem harminc percet max, utána visszateszem aludni, ekkor viszont ha összeadod már minimum másfél órája ébren vagyok, tehát bőven nem vagyok álmos sem, szóval elkészítem a kis jegyzeteimet (nem röhög!), elmegyek wc-re, hallgatom ahogy tovább nyüszít az ágyában, míg elaltatja magát, stb. Majd reggel 6-kor megint ébredek az első nyögésre, de nyilván már nem fekszem vissza, hanem szépen felkelek és nekiállok a textilpelusok cseréjének, cumisüveg sterilizálásnak, kávéfőzésnek, mosásnak, reggeli csinálásnak, és ez megy 7-ig, mikorra is tényleg felébred. Amikor is etetek és kezdődik minden elölről. Ha ezek alatt aludnék, akkor még a 7-8 óra is össze tudna jönni, de nem alszom, mert reggel nem vagyok álmos. Bezzeg este már igen, de ennyi észt ennyi év alatt sem sikerült összegyűjteni, hogy ebből tanulva másnap aludjak.

A kislány egyébként az elmúlt fél hónapjában kétféle viselkedésmintát produkált,

1) három-négy óránként magától felébred, enni kér, evés után nézelődik, varázsol, játszik, majd summa másfél-két óra ébrenlét után megint elalszik
2) egész délelőtt folyamatosan éhes, megállás nélkül enni akar és eszik is, nem kis mennyiségeket, amíg kajához nem jut, dühöng és ordít, teszi ezt olyan lelkesedéssel, hogy az ötvenkét centije összes kis hurkájával kapál a levegőben és a fejét veri a mellembe, míg észre nem veszi, hogy ez ippeg a kajája. Rendkívül félelmetes jelenség ilyenkor, el lehet képzelni. Délelőtt az evés miatt nem ér rá aludni, ezért délutánra kipurcan és alszik egy összegben négy-öt órát. Amíg anyja rettegve figyeli, nehogy felébredjen, ahelyett, hogy aludna vele.

Nagy szerencse, hogy eddig 1) tartott kb. az első két hétben, aztán 2) tartott most hétfőtől szerdáig, tegnap meg visszaállt 1)-re. Nem sikerült még rájönnöm, hogy mi okozza a változást, nagyszülők egy része szerint rossz napjai voltak és min csodálkozom, ha én is hisztis voltam (ezt nem is értem, szerintem összekevertek a Sárival véletlen), nagyszülők másik része szerint biztos a gyomra fáj. Szerintem fejlődési ugrása lehet, ami a cikkek szerint azt takarja, hogy egész nap mellen akar lógni, amíg meg nem növelődik a tej mennyiség, aztán megbékél. Akárhogy is, de 1) fázisban hízott mint a gép, 2) fázisban gyakorlatilag nem, úgyhogy kíváncsi vagyok, most hogy visszaállni látszik az 1) - legalábbis nagyon remélem!!, el fog-e kezdeni hízni megint a kis dühgombóc. Ha nem, akkor fejlődési ugrás is elvetve, maradna a gyomorfájás (de hogy lehet, hogy egy babának éjjel nem fáj a gyomra csak nappal és mindig elhallgat azonnal, ha enni kap, ahelyett, hogy pont evés után sírna?) vagy a sima hiszti. Előbbi kellemesebb volna, hisz legalább kezelhető, de kevésbé valószínű, utóbbi pedig valószínűbb lenne ugyan, de mint szimptóma kezelhetetlen, márpedig Jo-t jó kislánynak kértük, úgyhogy el kell vetni ezt is.

A terv tehát, hogy stabilizálni kell az 1) állapotot, megengedve a 2) felbukkanását maximum 2-4 hetente 2-3 napra, azt is csak azért, mert első gyerek. A következőnél már nem lehetek ilyen engedékeny.