A taylorista 0. szünet

"üüühhhm - grrrr- nnnyyyyymmm - ööö!!!" - a hajszállal hallásküszöb feletti hang hatására felébredsz. Bámulod a plafont és hallgatod a kétcentis tücsök ciripelésénél lényegesen halkabb nyögdécselést. Átosonsz a gyerekszobába, a ded mozdulatlan, a légzését is csak a légzésfigyelő "9-9-9" villogása mutatja a vaksötétben.

5:40 van, majd két órája alszol az utolsó etetés óta. Megfordulsz, kisétálsz a szobából, ahogy elérsz a fürdőszobáig, újrakezdődik a furcsa nesz. Visszasétálsz, a ded mozdulatlan. Okulva az előző napok-hetek tapasztalatából, elönt a csendes béke, ahogy rájössz, van legalább harminc, alig hallható nyögdécseléssel kísért perced, amikor egyedül fogsz kávézni. A szobából kifele menet lekapcsolod a légzésfigyelőt, kikapcsolod a bébifont, hiszen ébren vagy, összeszeded az éjjel véletlenségből összekoszolódott textilpelusokat. A kávéfőző felé igyekezve bedobod őket a mosógépbe, de még nem indítod el, hiszen egy órán belül lesz még vagy hat koszos, ezt már jól tudod.

Leérsz a géphez, bekapcsolod, amíg felmelegíti a vizet, összeszeded a kallódó cumisüvegeket, cumikat a nappaliból, másik kézzel felhúzogatod a redőnyöket, és egy kupacba halmozod a tengőlengő, tizenkét órát is használt, így a Miladynek már iszonyatosan koszosnak minősülő takarókat, pelenkákat. A kupacot magára hagyva a kávéfőző felé támolyogsz, közben beteszed az üvegeket a mikróba, behelyezed a kapszulát a gépbe és remegve számolod le a tizenkét másodpercet, ami alatt a koffein zaja elnyomja a nyöszögést. Kiveszed a tejet a hűtőből, míg a másik kezeddel két másodperccel a sterilizálás vége előtt leállítod a mikrót, hogy a béke kávéját ne zavarja semmilyen éktelen csipogás.

A kávéd a kezedben gőzölög és a nyüszögés is elhalkult. Ez a napod fénypontja. Egyik kézzel belekortyolsz, másik kézzel széttekered a forró alkatrészeket és leteszed száradni. Közben kinyitogatod a szekrényajtókat és kipakolod a mosogatógépet, egyetlen tálka és egy pohár kivételével, amit az asztalra helyezel. A kávéd utolsó kortya közben előveszel két vizes palackot, elátkozod a túl magas nyomatékkal zárt, így félkézzel nyithatatlan csavarzárakat, szétlocsolsz hat milliliter vizet a cumisüvegekbe,  majd az egyik palackot elhelyezed a nappaliban, a másikat a takarókupac mellett hagyod. Visszateszed koszos bögrédet a már üres mosogatógépbe, a tejet a hűtőbe, ahonnan előveszel egy joghurtot, egy joghurtitalt és egy narancslevet. Bekészíted a következő éjjeli őr kávékapszuláját a gépbe és közben kiveszed mellőle a müzlit, beöntöd az elővett tálkába, mellérakod a joghurtot és narancslevet töltesz a pohárba. Felszabadult kezeddel felhajtod a joghurtitalt, másikkal bögrét és édesítőt raksz a kávégép alá meg egy kiskanalat bele, amiről tudod, hogy eszedbe fog jutni, hogy már bekészítetted a kávét, be ne tegyél még egyet. Leoltod a villanyokat és a még hatvanas vérnyomásoddal párban járó huszonötös pulzusod okozta bárgyú mosollyal szemléled a napfelkeltét, miközben hónod alá veszed az odakészített kupacot és a vizesüveget.

A kupac elsétál a fürdőszobáig, kifele az üres kezed bedugja a vasalót, a víz lekerül a kezedből a gyerekszobában, ahol a nyüszögés időközben megszűnt. Átsuhan a fejeden, hogy akár alhatnál is, de akkor elvesztenéd a nap legbékésebb pillanatait és az esélyt, hogy kiélvezd a kávéd utolsó cseppjének felszívódása okozta reggeli mámort, ennyit egyetlen alvás nem ér. Kivasalod a tegnapi 4. szünetre megszáradt pelenkákat, minden pelenkát háromba hajtasz, így egy mozdulattal kevesebb alatt tudsz végezni,  mert pont passzol majd a szélességük a vasalódeszkádhoz és a fiókhoz. Tizenöt újraindult nyüszögés alatt elkészülsz a tegnapi 15 pelussal és elmorzsolod a második átkot az ócska babaruhákról, mialatt a tűzforró pelenkákra fűtött vasalót finoman ráégeted a nyomott mintás aprócska rugdalózókra. Kihúzod a vasat, remélve, hogy ha lehűl, még le fogod tudni mosni róla a narancssárga kisoroszlán maradványokat.

Ránézel az órádra, amit 21. napja nem vettél le a kezedről, 6:20 van. A lágyan hangosodó nyüszögésekkel kísérve elmész a fürdőszobába és mire kezet mosnál, az ébredezés átlépi az ingerküszöböt. Boldogan jut eszedbe, hogy a bébiőrt már kikapcsoltad, így a lakótársak nem ébredhettek fel, a légzésfigyelőt pedig szintén leütötted már, így most megspóroltál plussz négy másodpercet, ami éppen elég arra, hogy a sírásra edző porontyot még vörösödésmentes fejjel emeld ki a kiságyából. Leülsz a kanapéra és az etetéstől rád tört iszonyatos szomjúságot csillapítandó lenyúlsz magad mellé és felemeled a húsz perce odakészített palackot. Egyik kezedben a baba, másikban a víz - de zárva.

Mert a másik palackot nyitottad ki a cumisüveg töltéshez és azt bizony lenn hagytad a nappaliban. Negyven perce vagy ébren, de már rend van a konyhában, a gyerekszobában, a nappaliban, bekészítettél egy mosást, kivasaltál, elraktad a tisztaruhákat, megreggeliztél és apa sem marad reggeli nélkül, sőt elfogyasztottad a reggeli kávédat is. De nem tudsz rá vizet inni, mert egy kézzel nem bírod kinyitni az üveget. Na majd holnap. Holnapra talán lesz annyi eszed, hogy mindkét bontatlan üveget kinyitod, amíg két kezed van szabadon. Mert mindig van hova tökéletesedni.

Addig meg hallgasd szomjazva a kukásautót. És ismerd el, az elmúlt 26 hét alatt az egyik kedvenc hangod lett. Hiszen te szereted a kukásokat.

http://9monthslesson.blogspot.hu/2012/03/16-hetesen.html