Meglepő cím egy harmincéves leányzó tollából. Már feltéve, hogy nem egy megkésve észbe kapott apáca jegyzetei között motoszkálunk. A nagyszülőknek hála, vasárnap az Uram elvitt vacsorázni. Sminkelve, rövid ruhában, csizmában, ahogy azt kell. Mármint én, Krisztiánnak nem áll jól a csizma.
Egészen őszintén mondom, az este maga volt a tökély. És nem a libamáj creme brulée, a lazac vagy a csokoládé mousse miatt, bár azokat sem utolsó érzés azzal a tudattal fogyasztani, hogy ez sem az én, hanem a kis tökmag mérlegelésén fog meglátszani. Hanem azért, mert négy és fél éve nem voltam randevún. Négy és fél éve. Ráadásul amíg együtt jársz valakivel és elmész vacsorázni, a pasit értékeled. Aztán összeházasodsz valakivel, megint elmész vacsorázni és már a menüt értékeled. De az az érzés, hogy engem "elengedtek" vacsorázni - na ilyen nem hogy négy, de vagy tizennégy éve nem volt. Ráadásul megint az Ősök engedtek el - nem változik semmi. És még meg sem mondták hányra kell hazaérjek. Öregségemet mutatja az a tény, hogy ezzel együtt a világért sem késtem volna egy percet sem a megbeszélt időpontról.
Tej persze volt bekészítve a hűtőben, egy hadsereg Johannának elég lett volna, plussz a 7h órás etetés után távoztunk és 1/2 11h-re itthon voltunk, úgyhogy a négy óránként étkező gyermek nem csoda, hogy közben nem éhezett meg. A nagymama elmondása szerint egyedül is aludt a gyerek a kanapén, erre bizonyítékok nincsenek és amikor megjöttek édesdeden szunyált magán a nagymamán, tehát felmerül a gyanú, hogy három és fél órán keresztül rázták a kis hátsóját, hogy békében legyen, de a lényeg, hogy jól viselkedett. Nemcsak ő, hanem apukája is. Bár amikor elindultunk és éppen még Johanna szokásos etetés utáni "böfizni-is-utálok-és-a-gyomorsavam-is-marja-a-nyelőcsövem-le-ne-tegyél-adjál-vizet-meg-a-cumim-de-azon-nyomban" műsorának a vége ment, megfordult a fejemben, hogy egyedül fogok vacsorázni menni, Krisztián annyira nem akart elindulni. De Johanna jó érzékkel elhallgatott, és így majdnem már a kapun is kigurultunk, mire először említette meg, hogy reméli jól fogja érezni magát a kisbaba, és hát nagyon kicsi még. Ami igaz, az igaz.
Mindenesetre egyetlen egyszer sem telefonáltunk haza, ami szerintem több, mint kiváló teljesítmény. A szülinapomra kapott zseniális kenyérsütőgépbe azért bekészítettem egy kenyeret, hogy szegény árván hagyott nagyszülők éhen ne haljanak, így az étteremben már kifundáltam, hogy írok nekik egy sms-t, amikor kész a kenyér, hátha nem hallják meg a csipogását. Krisztián persze átlátott a szitán és abszolút támogatta az ötletet, hiszen hátha az sms-re írnak választ vagy felhívnak és abból leszűrhetjük hogy bírja a baba a szülőnélküliséget. De ellenálltunk a kísértésnek és nem írtunk.
Úgyhogy mivel a nagyszülők is Johanna jobbik énjével töltötték az estét, amit mi is újra a korunknak megfelelő* szórakozásnak szentelhettünk, így ígéretet kaptunk az ismétlésre. Már csak az a kérdés, ha havi egy kimenőd van, akkor azt az egyet minek szenteljed?
*az elmúlt pár hétvégén tudni illik igen öreges allűröket vettünk fel. Minden szombaton és vasárnap sétálunk például egy nagyot a Kamaraerdőben vagy a Hárs-hegyen, vagy ahova éppen eltévelyedünk, hazafele pedig rendre megállunk egy-egy cukrászdánál eszünk egy fagylaltot és hozunk haza süteményt. Na nem mintha bármi kivetnivaló lenne a sétában, a fagyiban vagy a sütiben, de pár hónapja még az efféle szórakozásokat a nyugdíjas éveimre akartam tartogatni. Mindegy, arra majd kerítünk valami mást.
2012. október 25., csütörtök
2012. október 23., kedd
A reflux kezeléséről
A sok bukás, szoptatási sztrájk ésatöbbi tünetekkel rendelkező Johannát végre eljuttattuk gyomorultrahangra. Az ultrahangos bácsi nagyon kedves volt és még annál is jóval öregebb, megvizsgálta a babát és közölte, hogy a prototípus remekül sikerült. Amikor megemlítettük neki, hogy a bébi nagyon sokat bukik és sokat sír bukás előtt/után, akkor hozzátette, hogy igen-igen, van egy-két visszafolyás. Refluxos? Az.
Ezzel teendő nincsen, egy éves kor alatt, ha a súlygörbe nem laposodik, hagyjuk békén. A súlygörbe véletlenül még nincs kész, szóval meg is kaptam gyorsan ukázba az uramtól, hogy vigyem be a kockás füzetben vezetett gyermeknyilvántartást excelbe, hogy kiváló grafikonokkal tudja elemezni Jo-t. Rákérdeztem azért, hogy mit javasol, hogyan tudnánk az amúgy jókedvű kis refluxos tüneteit enyhíteni. Büfiztessük hason, akkor könnyebben kijön a légbuborék.
Korábban is sejtve, hogy a pöttöm refluxx*al (*Sáááári hogy írják??) küszködik, megkérdeztem már az én kis védőnőmet is, hogyan tudnánk enyhíteni a pici fájdalmait. 45 percig büfiztessük legalább, szigorúan teljesen függőleges helyzetben, vállon, addig le ne tegyük.
Mivel az ultrahang mellett némi oltás is kötelező, ezért az ultrahang délutánján fülsiketítő üvöltéssel a karomban, meginterjúvoltam a háziorvos asszonyt is. Büfiztessük oldalt fektetve, akkor könnyen kijön a levegő és adott esetben a tej is.
Johanna már olyan öreg, hogy mindezek mellett a hat hetes csípőszűrésen is részt vettünk - ahogy arról korábban már beszámoltam - ott elmondták, hogy a babát semmiképpen se fektessük az oldalára, mert az összenyomja a csípőízületeit. És mivel ott véletlenül üvöltés közben a környéket is volt ideje összeköpködni, megkérdeztem, van-e tippjük a bukás ellen. Van persze, a babát közvetlenül evés után azonnal fektessük hanyatt, hagyjuk ott legalább húsz percet, majd emeljük fel, így jön ki legkönnyebben a légbuborék, meg a felesleges tej is.
Úgyhogy azóta Johanna minden etetésnél választhat.
Ha az ultrahangos orvosra hallgat, hason fekszik.
Ha a védőnőre, függőlegesben köpdös a hátam mögé.
Ha a gyerekorvosra, oldalán fekve köpdösi össze a pelenkákat.
Ha a csípőszűrést végző orvos hölgyre, hanyatt fekszik.
Végül ha anyjához híven a google-el is barátságban van, hordozószékben üldögél, mert akkor nem folyik fel a szájába a kis gyomorsava és nem ordít.
Mivel az összes fentebbi megoldási javaslatot követtem már, de lényeges különbséget nem tudtam felfedezni köztük, ezért már csak a kombi-módszerek maradtak. Például hason fektetem a hordozószékébe. Vagy bekötöm a hordozóba és azzal együtt vetem a vállamra. Ha ezek sem fognak működni, akkor feladom a harcot és megvárom, míg kinövi.
Ez utóbbinak azért annyi hátránya van, hogy nem túl jó érzés látni, ahogy a bébi vigyorgás és gajdolás közben egyszer csak sikításba fog és folytatja mindaddig, amíg a robbanások el nem halkulnak a pocakjából. Naponta hatszor eszik egy hetes kora óta, ezt ő fundálta ki, okos kis gyerek, mi a ráknak enne három óránként, ha egyszer ilyen tortúra az egész pár köbcenti tejért. Ez viszont nem igazán tetszik az orvosoknak, egybehangzóan azt javasolják, minél gyakrabban etessük a babát. Ami még segít, hogy ha minél hosszabban is etetjük, sokszor megállítjuk, büfiztetjük, újra kezdjük. A végén pedig megint büfiztetünk ugye. Az ideális az lenne, ha két-két és fél óránként enne. Egy etetés tartson 45 percet minimum, utána következzen megint 45 perc büfiztetés fejen állva vagy ahogy jól esik. Egy ilyen kisbaba még minden etetés között aludjon is, legalább egy órácskát, naponta összesen 16-18-at. Játsszunk is vele valamikor persze, és egyébként fektessük minél többet vízszintesbe, hiszen úgy tud legjobban fejlődni a törzse.
Az ideális nap tehát egy refluxos kisbabának: napi 12 etetés, alkalmanként 1.5 óra hosszúságban. Utána vagy játszik vagy alszik, a kettő együtt már nem fér bele, az élet nem habos torta. Egész nap összesen max 6 órát alhat így, de ha az anyjának sem jut több, ez így legalább fair.
A panaszait enyhítendő, a fentebbi hasznos büfiztetési és etetési tanácsokon kívül még gyógyszert is javasoltak neki. Infacolt vagy Espumisan-t, amitől elmúlik a gyomorfájás. Igaz, hogy az amerikai honlapok szerint reflux esetén mindkettő alkalmazása ellenjavallt, mert súlyosbíthatja a tüneteket. A bukás ellen továbbá ajánlatos az anyatejjel történő előetetés, illetve a bukás elleni tápszer, alkalmanként 1-2 kanállal, ami majd besűríti a tejet. Valamint másik gyógyszert is kapott, amit etetés után kell kapni, hogy dugószerűen lezárja a gyomrocskáját, nehogy feljöjjön a gyomorsav.
Tehát még egyszer, nehogy összekeveredjünk, a gyerekorvosok ajánlásával az ideális szoptatás:
1. Infacol 2 fecskendőnyi
2. bukás elleni tápszer - 2 gyermekkanál
3. anyatej - 45 percen keresztül
4. bukás elleni gyomorbedugaszoló gyógyszer - 1 adagolókanál
5. büfiztetés - 45 percen keresztül, a kívánatos pozícióban.
Majd fél óra pihenő, rugdalózó-, body- és pólócsere anyának (hiszen van rajta kétféle gyógyszer, tápszer, anyatej, valamint felbukott anyatej és anyatúró), utána kezdjük az egészet előröl. Hol vannak már a boldog medicinlabdás békeidők.
2012. október 8., hétfő
Zsebibaba
Mi anno utaztunk. Apuci bal kezén ült az egyikünk, jobb kezén a másikunk. Ráültünk a kezére, megfogtuk a karját és utaztunk. Hogy mikortól tettük ezt, hogy M-tartásban voltunk-e, hogy a gerincfejlődésünk töretlen volt-e vagy hogy a pszichénknek jót tett-e a testkontaktus, nem tudom vizsgálta-e valaki. De hogy szerettük, azt tudom. Meg azt is, hogy állat jókat tudtunk veszekedni Sárival, aki a másik karon ült ugye, így hallottuk, amit a másik összehadovált, de az öklünk nem ért át Apuci túloldalára, így bunyó nélkül is remekül tudtunk együtt lógni.
Azóta persze az idők változtak, már nincs sima fogd meg a babát, ugyan már. A cipelő segédeszközök száma kis matematikai képzavarral élve a végtelenhez konvergál. Az áruk is, nyilván. A legegyszerűbb nem más, mint egy csinos szövetdarab. Sok mindent tud, ami elvárható egy asztalterítőtől mondjuk, csak keskenyebb. Mint egy baromi hosszú bárpult-terítő. Na ilyet pár ezer forinttól ötvenezerig bárhol lehet kapni. Az átlag úgy 15 ropi, a hossza X méter, a szélessége úgy X/5. Mondjuk. Nyilván lehetne "varratni" is, de kinek van lélekjelenléte hallgatni az utána felbukkanó prédikátorokat az anyagminőségről, a rugalmasságról, az elasztántartalomról és hasonlókról. Nekünk van ilyen egyébként, jó szokásunkhoz híven potyautasként szereztük húgoméktól, Jo nagyon szereti, jelenleg is abban alszik a keyboard felett. Nagy szerencse, hogy vakon gépelek. A kendő mindenki szerint nagyon egészséges, mert a baba közel van hozzád és jó a gerinctartása ésatöbbiésatöbbi. Az, hogy a kendőt nincs az az ember a világon, aki pontosan ugyanúgy köti magára kétszer, az mindegy. A gyereknek jó és kész, mert az apacsok is ebben kötik magukra a kölköket, mielőtt tüzes vízért indulnak a kisboltba, ők meg csak tudják.
Aztán vannak a kenguruk. Már persze nem így hívják őket, hanem SSC hordozóknak. Azt nem tudom, az SSC a kenguru rövidítése-e vagy a hordozóé, utána kell nézni. Ilyenből szintén van olyan, ami megfelelő újszülöttnek is, egyébként pedig kicsit szofisztikáltabb szövetdarabról beszélünk fröccsöntött műanyag csatokkal. Gondolom ez utóbbiak miatt, de ezek már 15k-tól kezdődnek, határ a csillagos ég, vagy kicsit feljebb. Véletlenül nekünk már ilyenünk is van, ez Krisztián kolléganőjének a hibája, aki kölcsönadott egyet kipróbálni. Illetve az én hibám, mert visszaadtam. Mindenesetre szerelem első látásra, úgyhogy rendeltem magamnak egyet a szülinapomra*. A hordozó kényelmes, gyönyörű, design-os és nem tartja melegen a babát. Kicsit olyan, mint a starbuckos bögre. Ezen SSC a nyugati népek és az újvilág nem apacs származású lakosai szerint tökéletesek az újszülöttnek. A magyar hordozási tanácsadók (hoppá!) egy része előbbiekkel azonosul, másik része pedig ellenzi, szerintük csak akkor érdemes hordozni egy gyereket, ha már jár, de legalább kúszik. Hát ha már jár, hordozza a rossz nyavalya.
Aztán a kenguruk és az SSC-k között van még négyezer fajta hibrid megoldás, mint kendők, amin karikák lógnak. Vagy karikák, amin kendők, nézőpont kérdése. Vagy a rugalmas kendők. Vagy a babazsákok. Ezekről sok szót nem érdemes vesztegetni, feltéve, hogy el tudsz képzelni egy kendőt, ami rugalmas, vagy egy zsákot, amiben van egy baba. Remélem el, ha nem, guglizd ki, csak előtte vegyél ki egy-két nap szabadságot, mert idő lesz, mire felfogod, mi a különbség az erszény és a babazsák között például (semmi.). Különösen szeretem, hogy bár a tanácsadó zsenik véleménye megoszlik nációnként, de az látszik, hogy a termékek leírását 1:1-ben fordítják angolból. Nem hiszem, hogy van bárki Európában, aki egy KENDŐ leírásában külön előnyként említené, hogy kis helyen elfér, ez tipikus amcsi teleshop duma. Ha a szuper hasizom-erősítő kézi készülékkel elvégezted a napi két és fél perc penzumot, hajtsd össze és nééézd, pont befér az ágy alá és csak négyszáz dollár!!!
Ma csípőszűrésen a szimpatikus doktornő ("a gyermek hibátlan") oda nyilatkozott, hogy a babának totálisan mindegy melyiket használjuk, mindegyik jó, amiben rendesen felhúzza a lábacskáját, viszont leszünk szívesek tudomásul venni, hogy a hordozóeszközök arra valók, hogy hordozzuk benne a babát. Logikusnak hangzik, úgyhogy igyekszem megfogadni, eddig nem tettem bevallom. Amíg meleg volt, ilyenekben sétáltunk és ha hazaértünk benne hagytam a törpét, fel ne ébredjen, amíg kávézom. Viszont legalább "ne zavarjon" célzattal nem szoktam magamra kötni, bármennyire is pártolnám amúgy Papó pár bejegyzéssel ezelőtti kommentjét. Na jó, egyszer azért igen. De sietni kellett, hogy kész legyenek a muffinok, mire megjönnek a JNL-ek és Johanna nem akart elaludni.
Summa summarum a kendők azért jobbak a csatos hordozóknál, mert több fér belőlük az ágy alá. Úgyhogy a döntési fa igen szimpla: ha még van helyed az ágy alatt -> kendő, ha már amúgy sincs -> csatos hordozó.
*A saját szülinapra ajándékvásárlás szokását Apucitól veszem át most, hogy megöregszem. Ő mindig vesz magának valamit a szülinapjára, van hogy Karácsonyra is. Ami nem lenne baj, ha nem lenne meg az a bosszantó allűrje, hogy a közelgő ünnep előtti két-három nappal szerzi be ezeket, persze előrejelzés nélkül. Így nemcsak van egy szuper ajándéka, de még a rokonait is bosszanthatja vele, hogy a) miért nem nekik jutott eszébe vagy b) hogyan fogják másra cserélni két napon belül az így már duplikált ajándékot. Okos, igaz?
Azóta persze az idők változtak, már nincs sima fogd meg a babát, ugyan már. A cipelő segédeszközök száma kis matematikai képzavarral élve a végtelenhez konvergál. Az áruk is, nyilván. A legegyszerűbb nem más, mint egy csinos szövetdarab. Sok mindent tud, ami elvárható egy asztalterítőtől mondjuk, csak keskenyebb. Mint egy baromi hosszú bárpult-terítő. Na ilyet pár ezer forinttól ötvenezerig bárhol lehet kapni. Az átlag úgy 15 ropi, a hossza X méter, a szélessége úgy X/5. Mondjuk. Nyilván lehetne "varratni" is, de kinek van lélekjelenléte hallgatni az utána felbukkanó prédikátorokat az anyagminőségről, a rugalmasságról, az elasztántartalomról és hasonlókról. Nekünk van ilyen egyébként, jó szokásunkhoz híven potyautasként szereztük húgoméktól, Jo nagyon szereti, jelenleg is abban alszik a keyboard felett. Nagy szerencse, hogy vakon gépelek. A kendő mindenki szerint nagyon egészséges, mert a baba közel van hozzád és jó a gerinctartása ésatöbbiésatöbbi. Az, hogy a kendőt nincs az az ember a világon, aki pontosan ugyanúgy köti magára kétszer, az mindegy. A gyereknek jó és kész, mert az apacsok is ebben kötik magukra a kölköket, mielőtt tüzes vízért indulnak a kisboltba, ők meg csak tudják.
Aztán vannak a kenguruk. Már persze nem így hívják őket, hanem SSC hordozóknak. Azt nem tudom, az SSC a kenguru rövidítése-e vagy a hordozóé, utána kell nézni. Ilyenből szintén van olyan, ami megfelelő újszülöttnek is, egyébként pedig kicsit szofisztikáltabb szövetdarabról beszélünk fröccsöntött műanyag csatokkal. Gondolom ez utóbbiak miatt, de ezek már 15k-tól kezdődnek, határ a csillagos ég, vagy kicsit feljebb. Véletlenül nekünk már ilyenünk is van, ez Krisztián kolléganőjének a hibája, aki kölcsönadott egyet kipróbálni. Illetve az én hibám, mert visszaadtam. Mindenesetre szerelem első látásra, úgyhogy rendeltem magamnak egyet a szülinapomra*. A hordozó kényelmes, gyönyörű, design-os és nem tartja melegen a babát. Kicsit olyan, mint a starbuckos bögre. Ezen SSC a nyugati népek és az újvilág nem apacs származású lakosai szerint tökéletesek az újszülöttnek. A magyar hordozási tanácsadók (hoppá!) egy része előbbiekkel azonosul, másik része pedig ellenzi, szerintük csak akkor érdemes hordozni egy gyereket, ha már jár, de legalább kúszik. Hát ha már jár, hordozza a rossz nyavalya.
Aztán a kenguruk és az SSC-k között van még négyezer fajta hibrid megoldás, mint kendők, amin karikák lógnak. Vagy karikák, amin kendők, nézőpont kérdése. Vagy a rugalmas kendők. Vagy a babazsákok. Ezekről sok szót nem érdemes vesztegetni, feltéve, hogy el tudsz képzelni egy kendőt, ami rugalmas, vagy egy zsákot, amiben van egy baba. Remélem el, ha nem, guglizd ki, csak előtte vegyél ki egy-két nap szabadságot, mert idő lesz, mire felfogod, mi a különbség az erszény és a babazsák között például (semmi.). Különösen szeretem, hogy bár a tanácsadó zsenik véleménye megoszlik nációnként, de az látszik, hogy a termékek leírását 1:1-ben fordítják angolból. Nem hiszem, hogy van bárki Európában, aki egy KENDŐ leírásában külön előnyként említené, hogy kis helyen elfér, ez tipikus amcsi teleshop duma. Ha a szuper hasizom-erősítő kézi készülékkel elvégezted a napi két és fél perc penzumot, hajtsd össze és nééézd, pont befér az ágy alá és csak négyszáz dollár!!!
Ma csípőszűrésen a szimpatikus doktornő ("a gyermek hibátlan") oda nyilatkozott, hogy a babának totálisan mindegy melyiket használjuk, mindegyik jó, amiben rendesen felhúzza a lábacskáját, viszont leszünk szívesek tudomásul venni, hogy a hordozóeszközök arra valók, hogy hordozzuk benne a babát. Logikusnak hangzik, úgyhogy igyekszem megfogadni, eddig nem tettem bevallom. Amíg meleg volt, ilyenekben sétáltunk és ha hazaértünk benne hagytam a törpét, fel ne ébredjen, amíg kávézom. Viszont legalább "ne zavarjon" célzattal nem szoktam magamra kötni, bármennyire is pártolnám amúgy Papó pár bejegyzéssel ezelőtti kommentjét. Na jó, egyszer azért igen. De sietni kellett, hogy kész legyenek a muffinok, mire megjönnek a JNL-ek és Johanna nem akart elaludni.
Summa summarum a kendők azért jobbak a csatos hordozóknál, mert több fér belőlük az ágy alá. Úgyhogy a döntési fa igen szimpla: ha még van helyed az ágy alatt -> kendő, ha már amúgy sincs -> csatos hordozó.
*A saját szülinapra ajándékvásárlás szokását Apucitól veszem át most, hogy megöregszem. Ő mindig vesz magának valamit a szülinapjára, van hogy Karácsonyra is. Ami nem lenne baj, ha nem lenne meg az a bosszantó allűrje, hogy a közelgő ünnep előtti két-három nappal szerzi be ezeket, persze előrejelzés nélkül. Így nemcsak van egy szuper ajándéka, de még a rokonait is bosszanthatja vele, hogy a) miért nem nekik jutott eszébe vagy b) hogyan fogják másra cserélni két napon belül az így már duplikált ajándékot. Okos, igaz?
2012. október 7., vasárnap
Szolgálati közlemény
Sokan jeleztétek, hogy folyton elvesztitek a jogosultságot a belépésre, úgyhogy meguntam a témát, a nem regisztrált idegenek már úgyis feladták ennyi idő alatt, hogy ránk találjanak Jo-val:)
Szóval nyilvánossá tettem a blogot, hogy ne kelljen többet fáradni, mindent a Kedves Olvasóért.
Szóval nyilvánossá tettem a blogot, hogy ne kelljen többet fáradni, mindent a Kedves Olvasóért.
2012. október 3., szerda
A vén fenyő
Valami hasonló lehetett a címe annak a 12 versszakos versnek, amit egy általános iskolai ünnepségre kellett betanuljak. Nekem. Csak mert jó tanuló voltam, és az ilyenektől elvárható, hogy szépen mondjanak verset. Pösze voltam már akkor is, teljesen hülye az irodalomhoz, illetve a magyarhoz, ahogy még akkor hívták, nem tudtam és nem tudom kimondani az "s" hangot és nem tudok magolni. De nekem kellett verset mondjak, hát mondtam.
Mellettem a boncsérbalázs állt, akinek koszos volt az inge, mert a szünetben fellöktük nyuszihoppozás közben. Az összes szülő ott dekkolt a kisszékeken és várták a rendkívül izgalmasnak ígérkező műsort. A harmadik vers volt a mienk a boncsérbalázzsal, én kezdtem a vén fenyővel, majd ő jött valami másik verssel, gondolom a Hamvas tujával. Előtte négyezerszer begyakoroltuk, kicsit féltem, hogy beégünk, mert boncsérbalázs rossz tanuló volt, nem is értettem, hogy került az ünnepi programba. Tizenegy versszakot tökéletesen elmondtam, igazán művészi lehettem, aki valaha hallott már szavalni, el tudja képzelni. Aztán a tizenkettedik versszaknál paff. Semmi nem jutott eszembe. Pár másodpercig álltam bambán, boncsérbalázs próbált súgni, de hiába, teljes black out. Majd a rémülettől tágra nyílt szemmel, nyolc évem és száztíz centim összes magabiztosságával bólintottam a fejemmel, mintha végeztem volna és rángattam a koszos ingét, kezdje már el az ő versét, na. Boncsérbalázs elkezdte, és a tökéletes szavalata közepén ugrott be, hogy kezdődik a rohadt tizenkettedik versszak. Hát úgy, mint a vers. Hiszen a tizenkettedik versszak az első versszak volt, szóról szóra. Hónapokig ettem magam, milyen gáz lehetett szegény szülőknek, hogy így beégette őket a kis mintagyerekük.
Nahát, akkor csak ettem magam rajta, most már tényleg el is tudom képzelni, mit érezhettek. A látogatási tilalom t.i. azért van elrendelve csecsemőknél, hogy az Anya fel tudja dolgozni a szituációt. Ez egész biztos. Hordanak összevissza mindent oltásokról, betegségekről, sterilitásról, stb, de hol van ez az igazságtól. Az igazság az, hogy a labilis szülők lelkének védelmében történik mindez. Hiszen halál biztos, hogy a baba be fogja égetni.
Mert mi van, ha a gyerek éppen sír.
Vagy éppen bekakilt.
Vagy éppen alszik, de felébred és így sír.
Vagy éppen nem alszik, de szeretne aludni, viszont így már nem tud és ezért sír.
Vagy éppen enne.
Vagy éppen végeztünk az etetéssel, tehát koncentrikus körökben köpköd tele mindent a lakásban.
Vagy éppen végeztünk az etetéssel és a köpködéssel és így nyakig úszunk mindketten a tejben, a magas kopásállású, fózolt laminált parkettával egyetemben.
Vagy éppen cumi van a szájában, amitől a Cumi Ellenesek Tábora (CET) infarktust kap.
Vagy éppen kendővel van rám kötve, amitől a Kendő Ellenesek Gyülekezete (KEGY) infarktust kap.
Vagy éppen csatos hordozóban van rám kötve, amitől a Csatos Hordozó Ellenesek Klubja (CHEK) kap infarktust.
Vagy éppen meleg van, ezért nyitva van egy ablak, amitől a Huzat Ellenesek Nonprofit Szervezete (HENS) kap infarktust.
Vagy éppen sötét van, ezért ég egy energiatakarékos kompakt fénycső, amitől a Csecsemő Közelébe Lámpát?!? (CKL?!?) munkacsoport kap infarktust.
Vagy éppen hason fekszik, ezért az Ugye Csak Akkor Fekszik Hason Ha Tudod Végig Figyelni (UCAFHHTVF) civil társulat kap infarktust.
És még folytathatnánk. A gyülekezetek száma végtelen és nincs ember a földkerekségen, aki ne lenne valamelyiknek elkötelezett híve. Ha pedig a gyermek neadjisten a bal karodon fekszik és üdvözölten mosolyog, süt róla a béke és a jóllakottság, akkor az összes gyülekezet boldogan konstatálja, hogy infarktusnak itt bizony helye nincsen.
Csak hát el kell, hogy mondják, hogy ez bizony elkényeztetett első gyermek lesz, az látszik, hiszen folyton kézben van...
Mellettem a boncsérbalázs állt, akinek koszos volt az inge, mert a szünetben fellöktük nyuszihoppozás közben. Az összes szülő ott dekkolt a kisszékeken és várták a rendkívül izgalmasnak ígérkező műsort. A harmadik vers volt a mienk a boncsérbalázzsal, én kezdtem a vén fenyővel, majd ő jött valami másik verssel, gondolom a Hamvas tujával. Előtte négyezerszer begyakoroltuk, kicsit féltem, hogy beégünk, mert boncsérbalázs rossz tanuló volt, nem is értettem, hogy került az ünnepi programba. Tizenegy versszakot tökéletesen elmondtam, igazán művészi lehettem, aki valaha hallott már szavalni, el tudja képzelni. Aztán a tizenkettedik versszaknál paff. Semmi nem jutott eszembe. Pár másodpercig álltam bambán, boncsérbalázs próbált súgni, de hiába, teljes black out. Majd a rémülettől tágra nyílt szemmel, nyolc évem és száztíz centim összes magabiztosságával bólintottam a fejemmel, mintha végeztem volna és rángattam a koszos ingét, kezdje már el az ő versét, na. Boncsérbalázs elkezdte, és a tökéletes szavalata közepén ugrott be, hogy kezdődik a rohadt tizenkettedik versszak. Hát úgy, mint a vers. Hiszen a tizenkettedik versszak az első versszak volt, szóról szóra. Hónapokig ettem magam, milyen gáz lehetett szegény szülőknek, hogy így beégette őket a kis mintagyerekük.
Nahát, akkor csak ettem magam rajta, most már tényleg el is tudom képzelni, mit érezhettek. A látogatási tilalom t.i. azért van elrendelve csecsemőknél, hogy az Anya fel tudja dolgozni a szituációt. Ez egész biztos. Hordanak összevissza mindent oltásokról, betegségekről, sterilitásról, stb, de hol van ez az igazságtól. Az igazság az, hogy a labilis szülők lelkének védelmében történik mindez. Hiszen halál biztos, hogy a baba be fogja égetni.
Mert mi van, ha a gyerek éppen sír.
Vagy éppen bekakilt.
Vagy éppen alszik, de felébred és így sír.
Vagy éppen nem alszik, de szeretne aludni, viszont így már nem tud és ezért sír.
Vagy éppen enne.
Vagy éppen végeztünk az etetéssel, tehát koncentrikus körökben köpköd tele mindent a lakásban.
Vagy éppen végeztünk az etetéssel és a köpködéssel és így nyakig úszunk mindketten a tejben, a magas kopásállású, fózolt laminált parkettával egyetemben.
Vagy éppen cumi van a szájában, amitől a Cumi Ellenesek Tábora (CET) infarktust kap.
Vagy éppen kendővel van rám kötve, amitől a Kendő Ellenesek Gyülekezete (KEGY) infarktust kap.
Vagy éppen csatos hordozóban van rám kötve, amitől a Csatos Hordozó Ellenesek Klubja (CHEK) kap infarktust.
Vagy éppen meleg van, ezért nyitva van egy ablak, amitől a Huzat Ellenesek Nonprofit Szervezete (HENS) kap infarktust.
Vagy éppen sötét van, ezért ég egy energiatakarékos kompakt fénycső, amitől a Csecsemő Közelébe Lámpát?!? (CKL?!?) munkacsoport kap infarktust.
Vagy éppen hason fekszik, ezért az Ugye Csak Akkor Fekszik Hason Ha Tudod Végig Figyelni (UCAFHHTVF) civil társulat kap infarktust.
És még folytathatnánk. A gyülekezetek száma végtelen és nincs ember a földkerekségen, aki ne lenne valamelyiknek elkötelezett híve. Ha pedig a gyermek neadjisten a bal karodon fekszik és üdvözölten mosolyog, süt róla a béke és a jóllakottság, akkor az összes gyülekezet boldogan konstatálja, hogy infarktusnak itt bizony helye nincsen.
Csak hát el kell, hogy mondják, hogy ez bizony elkényeztetett első gyermek lesz, az látszik, hiszen folyton kézben van...
2012. szeptember 29., szombat
MIT NE!
Az első pár hét tapasztalatai alapján, a legveszélyesebb tíz tevékenység, ha egyedül vagy otthon egy kisbabával és megrögzött konzervatív léted ellenére sem vagy híve a "hagydcsaksírnimajdelfárad"-elvnek.
1. sose lakkozz körmöt.
Ha mégis, max a lábaidon, arra tudsz húzni zoknit, ha csak a felével készültél el.
2. ne dolgozz kelt tésztával.
3. ne hagyd bedugva a vasalót, hogy úgyis mindjárt folytatod.
4. ne kapcsold grillfokozatra a sütődet, főleg ha korábban olyat könyörögtél ki magadnak, ami 300C-on tud grillezni.
5. ne tedd le a mosott ruhát nagy gombócban a fregoli tetejére abban a hitben, hogy pár percen belül úgyis kiteregeted, nem fog megbüdösödni.
6. ne menj cumi nélkül sétálni.
Főleg ha viszed a babát is.
7. ha a baba elaludt, azonnal menj WC-re, akár kell, akár nem.
8. senkinek ne mondd, hogy "mindjárt visszahívlak".
9. soha ne engedd a vasalt textilpelusok biztonsági készletét 10 db alá.
10. soha ne gondold, hogy a következő szünetben majd lesz időd aludni, most inkább csinálsz mást.
Ha hulla vagy, aludj, amint elaludt a pöttöm. De előtte 7. szabály!
+1. ne moss hajat.
ha mégis, törődj bele, hogy göndörítő hab és diffúzor nélkül fog megszáradni, amitől rémesebb lesz a frizurád, mint Bonnie-nak a Knight Rider-ből.
1. sose lakkozz körmöt.
Ha mégis, max a lábaidon, arra tudsz húzni zoknit, ha csak a felével készültél el.
2. ne dolgozz kelt tésztával.
3. ne hagyd bedugva a vasalót, hogy úgyis mindjárt folytatod.
4. ne kapcsold grillfokozatra a sütődet, főleg ha korábban olyat könyörögtél ki magadnak, ami 300C-on tud grillezni.
5. ne tedd le a mosott ruhát nagy gombócban a fregoli tetejére abban a hitben, hogy pár percen belül úgyis kiteregeted, nem fog megbüdösödni.
6. ne menj cumi nélkül sétálni.
Főleg ha viszed a babát is.
7. ha a baba elaludt, azonnal menj WC-re, akár kell, akár nem.
8. senkinek ne mondd, hogy "mindjárt visszahívlak".
9. soha ne engedd a vasalt textilpelusok biztonsági készletét 10 db alá.
10. soha ne gondold, hogy a következő szünetben majd lesz időd aludni, most inkább csinálsz mást.
Ha hulla vagy, aludj, amint elaludt a pöttöm. De előtte 7. szabály!
+1. ne moss hajat.
ha mégis, törődj bele, hogy göndörítő hab és diffúzor nélkül fog megszáradni, amitől rémesebb lesz a frizurád, mint Bonnie-nak a Knight Rider-ből.
2012. szeptember 28., péntek
Magányos luxus
tevékenységek tömkelegével töltöttem be a napjaimat úgy, hogy észre sem vettem. És így a leghosszabb 16 nap óta a komfortzónám az elmúlt két hónap legmagasabb fokára hágott. Igen, még így sem százas a helyzet, de az utolsó mondjuk húsz százalékhoz már EMBEREK kellenek. Sosem voltam egy antiszociális valaki, de ez a 4+6 hét (veszélyeztetett terhesség+gyermekágy) bentlakás abszolút meggyőzött róla, hogy soha nem is leszek. Így az emberhiányomat a szokatlanul magas szénhidrátbevitel mellett olyan dolgokkal pótlom, mint:
A Pék.
Ezeréves álmom beteljesülése, egy pék a közelben. Egy pék, aki az első látogatáskor megemlítette, hogy zárva van a bolt, de nyilván jöjjek bármikor, ha csak kifli és zsemle kell, akkor szombaton is, bár hétvégén egyáltalán nem nyitnak ki. Egy pék, ahol a mogorva kiszolgáló asszonyság pontosan tudja, hogy tegnap almás levelet vittem, ezért ma lekvárosat fogok. Egy pék, akinek langyos az óriáspogácsája, ha 10h-ig leérek.
A Kávé.
Legyen koffeines*, vagy koffeinmentes, a nap fénypontja. Ha a reggeli nyüszögés engedi, akkor a 0. szünetben napfelkeltét néző az első, ez koffeines. A reggeli repeta kávé (erről nem én tehetek, Anyukámtól tanultam, ő rontott el), az ááámerikából kapott starbucks-os úti pohárban velem jön a pékhez, így már hazafele fogyasztom az utcán üldögélve a meleg pogácsához. Itt megjegyzendő, hogy eme repeta kávé nem tartalmaz koffeint soha, valamint hogy a starbucks-os pohár azért képviseli a luxust, mert gyönyörű. Viszont melegen nem tart semmit, szóval a repeta kávém langyos ÉS koffeinmentes. Az utolsó pedig tejhabos, fahéjas, szerecsendiós és sor kerül rá minden nap, ha délután Koffeinfüggő Látogatónk akad (KFJNL:) ).
A Séta.
Időjárástól függően napi 1x1.5-tól 2x2 órára terjedő mennyiségben, babakocsival vagy hordozókendővel, Jo-val és mostanában a Zöld Béka helyett új barátnőnkkel, Helló Kittyvel. Kitty legalább olyan szépen szól, mint Béka, viszont három centivel hosszabb az átkozott zsinórja, így két másodpercenként ritkábban kell felhúzni. Ha az étterem-projektet feladottnak nyilvánítom és a kenyereszacskó-terv is befuccsol, majd meggazdagszom ebből. Olyan Kitty-t és Békát fogok gyártatni a ferdeszeműekkel, aminek hatméteres zsinórja van. JóéjszakátKislányom-felhúzod a Kittyt-JóreggeltKislányom. A Séta képviseli a vidéki családanya létemet, kutyákkal, ismerős autókkal, előre köszönő boltosokkal, babára vigyorgó öreg nénikkel, friss meleg töpörtyűt ajándékozó szomszéd bácsikkal. És nem utolsósorban a Séta a fitnesz termem is, hiszen ez az egyetlen engedélyezett testmozgásom még jelenleg - a pityergő kézi súlyzómon kívül természetesen.
A Campona.
A nyugati aluljáróban felnőtt pestiként ez az egyik legnagyobb változás eddig az életemben. Egyszer voltam a camponában, mielőtt ideköltöztünk volna, úgy emlékszem, hogy két órát utaztunk és megállapítottuk, hogy egyszerűbb lett volna Graz-ba kiugrani, mint ide, két rohadvány cápa miatt. Vagy bálna vagy mittudomén mik vannak ott. Tévedtem, de mekkorát. A Campona maga a metropolisz. A kozmopolita létforma megtestesítése, ami simán megéri azt a harminc perc erőltetett menetű hegymászást, amivel haza lehet onnan jutni. Kétszer voltam lenn a héten, mind a két látogatás fantasztikus élmény volt, remek üzletekkel, egy halom emberrel, dark moccachino-val és flat bread-del (nem tudom mi az magyarul, mondjuk szendvics:) ) a teraszon. Tény, hogy hazaérve olyan szagunk volt Johannával, mintha egész délelőtt havat lapátoltunk volna és mindkettőnk laposabbnál laposabb pocakjáról patakokban ömlött a víz, de megérte. A szagra meg felkészülhettem volna, ha végiggondolom, hogy mennyi észt sejtet 29C-ban ötméter hosszú és méter széles szövetbe burkolva hegyet mászni, persze szigorúan a legszűkebb farmerben, kendőhöz színben harmonizáló övvel, hiszen a városba tartottunk ugye és emlékezzünk a "nemleszektejfoltosésszakadtakkorsem" fogadalomra (http://9monthslesson.blogspot.hu/2012/08/a-nyilatkozat.html).
Na így. A Pék, a Kávé, a Séta és a Campona. Nem a legújabb Guy Ritchie, hanem a gyermekágyas kismama mulatságai. Egész jövő csütörtökig, amikor is túlesünk végre a 6-hetes kontrollon és kiszabadulva a nagyvilágba megünnepeljük a Függetlenség Napját!!!
*a sok fejcsóválást megelőzendő, Johannát nem érdekli megiszom-e a napi 1-2 kávémat, két hetes tanulmányozás alatt egyszer sem volt kimutatható korreláció az alvásainak száma és hossza vagy a fogyasztott koffein mennyisége között, valamint a vérnyomásom visszaállt a 90/60 alatti szintre, ami azt eredményezi, hogy ha nem iszom koffeint, jön a szokásos csillagokat látás és összeesés, amint felpattanok a kanapéról. Amit Őnagysága gyanítom zokon venne, tekintve, hogy ezalatt a karomon van általában.
A Pék.
Ezeréves álmom beteljesülése, egy pék a közelben. Egy pék, aki az első látogatáskor megemlítette, hogy zárva van a bolt, de nyilván jöjjek bármikor, ha csak kifli és zsemle kell, akkor szombaton is, bár hétvégén egyáltalán nem nyitnak ki. Egy pék, ahol a mogorva kiszolgáló asszonyság pontosan tudja, hogy tegnap almás levelet vittem, ezért ma lekvárosat fogok. Egy pék, akinek langyos az óriáspogácsája, ha 10h-ig leérek.
A Kávé.
Legyen koffeines*, vagy koffeinmentes, a nap fénypontja. Ha a reggeli nyüszögés engedi, akkor a 0. szünetben napfelkeltét néző az első, ez koffeines. A reggeli repeta kávé (erről nem én tehetek, Anyukámtól tanultam, ő rontott el), az ááámerikából kapott starbucks-os úti pohárban velem jön a pékhez, így már hazafele fogyasztom az utcán üldögélve a meleg pogácsához. Itt megjegyzendő, hogy eme repeta kávé nem tartalmaz koffeint soha, valamint hogy a starbucks-os pohár azért képviseli a luxust, mert gyönyörű. Viszont melegen nem tart semmit, szóval a repeta kávém langyos ÉS koffeinmentes. Az utolsó pedig tejhabos, fahéjas, szerecsendiós és sor kerül rá minden nap, ha délután Koffeinfüggő Látogatónk akad (KFJNL:) ).
A Séta.
Időjárástól függően napi 1x1.5-tól 2x2 órára terjedő mennyiségben, babakocsival vagy hordozókendővel, Jo-val és mostanában a Zöld Béka helyett új barátnőnkkel, Helló Kittyvel. Kitty legalább olyan szépen szól, mint Béka, viszont három centivel hosszabb az átkozott zsinórja, így két másodpercenként ritkábban kell felhúzni. Ha az étterem-projektet feladottnak nyilvánítom és a kenyereszacskó-terv is befuccsol, majd meggazdagszom ebből. Olyan Kitty-t és Békát fogok gyártatni a ferdeszeműekkel, aminek hatméteres zsinórja van. JóéjszakátKislányom-felhúzod a Kittyt-JóreggeltKislányom. A Séta képviseli a vidéki családanya létemet, kutyákkal, ismerős autókkal, előre köszönő boltosokkal, babára vigyorgó öreg nénikkel, friss meleg töpörtyűt ajándékozó szomszéd bácsikkal. És nem utolsósorban a Séta a fitnesz termem is, hiszen ez az egyetlen engedélyezett testmozgásom még jelenleg - a pityergő kézi súlyzómon kívül természetesen.
A Campona.
A nyugati aluljáróban felnőtt pestiként ez az egyik legnagyobb változás eddig az életemben. Egyszer voltam a camponában, mielőtt ideköltöztünk volna, úgy emlékszem, hogy két órát utaztunk és megállapítottuk, hogy egyszerűbb lett volna Graz-ba kiugrani, mint ide, két rohadvány cápa miatt. Vagy bálna vagy mittudomén mik vannak ott. Tévedtem, de mekkorát. A Campona maga a metropolisz. A kozmopolita létforma megtestesítése, ami simán megéri azt a harminc perc erőltetett menetű hegymászást, amivel haza lehet onnan jutni. Kétszer voltam lenn a héten, mind a két látogatás fantasztikus élmény volt, remek üzletekkel, egy halom emberrel, dark moccachino-val és flat bread-del (nem tudom mi az magyarul, mondjuk szendvics:) ) a teraszon. Tény, hogy hazaérve olyan szagunk volt Johannával, mintha egész délelőtt havat lapátoltunk volna és mindkettőnk laposabbnál laposabb pocakjáról patakokban ömlött a víz, de megérte. A szagra meg felkészülhettem volna, ha végiggondolom, hogy mennyi észt sejtet 29C-ban ötméter hosszú és méter széles szövetbe burkolva hegyet mászni, persze szigorúan a legszűkebb farmerben, kendőhöz színben harmonizáló övvel, hiszen a városba tartottunk ugye és emlékezzünk a "nemleszektejfoltosésszakadtakkorsem" fogadalomra (http://9monthslesson.blogspot.hu/2012/08/a-nyilatkozat.html).
Na így. A Pék, a Kávé, a Séta és a Campona. Nem a legújabb Guy Ritchie, hanem a gyermekágyas kismama mulatságai. Egész jövő csütörtökig, amikor is túlesünk végre a 6-hetes kontrollon és kiszabadulva a nagyvilágba megünnepeljük a Függetlenség Napját!!!
*a sok fejcsóválást megelőzendő, Johannát nem érdekli megiszom-e a napi 1-2 kávémat, két hetes tanulmányozás alatt egyszer sem volt kimutatható korreláció az alvásainak száma és hossza vagy a fogyasztott koffein mennyisége között, valamint a vérnyomásom visszaállt a 90/60 alatti szintre, ami azt eredményezi, hogy ha nem iszom koffeint, jön a szokásos csillagokat látás és összeesés, amint felpattanok a kanapéról. Amit Őnagysága gyanítom zokon venne, tekintve, hogy ezalatt a karomon van általában.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)