Zsebibaba

Mi anno utaztunk. Apuci bal kezén ült az egyikünk, jobb kezén a másikunk. Ráültünk a kezére, megfogtuk a karját és utaztunk. Hogy mikortól tettük ezt, hogy M-tartásban voltunk-e, hogy a gerincfejlődésünk töretlen volt-e vagy hogy a pszichénknek jót tett-e a testkontaktus, nem tudom vizsgálta-e valaki. De hogy szerettük, azt tudom. Meg azt is, hogy állat jókat tudtunk veszekedni Sárival, aki a másik karon ült ugye, így hallottuk, amit a másik összehadovált, de az öklünk nem ért át Apuci túloldalára, így bunyó nélkül is remekül tudtunk együtt lógni.

Azóta persze az idők változtak, már nincs sima fogd meg a babát, ugyan már. A cipelő segédeszközök száma kis matematikai képzavarral élve a végtelenhez konvergál. Az áruk is, nyilván. A legegyszerűbb nem más, mint egy csinos szövetdarab. Sok mindent tud, ami elvárható egy asztalterítőtől mondjuk, csak keskenyebb. Mint egy baromi hosszú bárpult-terítő. Na ilyet pár ezer forinttól ötvenezerig bárhol lehet kapni. Az átlag úgy 15 ropi, a hossza X méter, a szélessége úgy X/5. Mondjuk. Nyilván lehetne "varratni" is, de kinek van lélekjelenléte hallgatni az utána felbukkanó prédikátorokat az anyagminőségről, a rugalmasságról, az elasztántartalomról és hasonlókról. Nekünk van ilyen egyébként, jó szokásunkhoz híven potyautasként szereztük húgoméktól, Jo nagyon szereti, jelenleg is abban alszik a keyboard felett. Nagy szerencse, hogy vakon gépelek. A kendő mindenki szerint nagyon egészséges, mert a baba közel van hozzád és jó a gerinctartása ésatöbbiésatöbbi. Az, hogy a kendőt nincs az az ember a világon, aki pontosan ugyanúgy köti magára kétszer, az mindegy. A gyereknek jó és kész, mert az apacsok is ebben kötik magukra a kölköket, mielőtt tüzes vízért indulnak a kisboltba, ők meg csak tudják.

Aztán vannak a kenguruk. Már persze nem így hívják őket, hanem SSC hordozóknak. Azt nem tudom, az SSC a kenguru rövidítése-e vagy a hordozóé, utána kell nézni. Ilyenből szintén van olyan, ami megfelelő újszülöttnek is, egyébként pedig kicsit szofisztikáltabb szövetdarabról beszélünk fröccsöntött műanyag csatokkal. Gondolom ez utóbbiak miatt, de ezek már 15k-tól kezdődnek, határ a csillagos ég, vagy kicsit feljebb. Véletlenül nekünk már ilyenünk is van, ez Krisztián kolléganőjének a hibája, aki kölcsönadott egyet kipróbálni. Illetve az én hibám, mert visszaadtam. Mindenesetre szerelem első látásra, úgyhogy rendeltem magamnak egyet a szülinapomra*. A hordozó kényelmes, gyönyörű, design-os és nem tartja melegen a babát. Kicsit olyan, mint a starbuckos bögre. Ezen SSC a nyugati népek és az újvilág nem apacs származású lakosai szerint tökéletesek az újszülöttnek. A magyar hordozási tanácsadók (hoppá!) egy része előbbiekkel azonosul, másik része pedig ellenzi, szerintük csak akkor érdemes hordozni egy gyereket, ha már jár, de legalább kúszik. Hát ha már jár, hordozza a rossz nyavalya.

Aztán a kenguruk és az SSC-k között van még négyezer fajta hibrid megoldás, mint kendők, amin karikák lógnak. Vagy karikák, amin kendők, nézőpont kérdése. Vagy a rugalmas kendők. Vagy a babazsákok. Ezekről sok szót nem érdemes vesztegetni, feltéve, hogy el tudsz képzelni egy kendőt, ami rugalmas, vagy egy zsákot, amiben van egy baba. Remélem el, ha nem, guglizd ki, csak előtte vegyél ki egy-két nap szabadságot, mert idő lesz, mire felfogod, mi a különbség az erszény és a babazsák között például (semmi.). Különösen szeretem, hogy bár a tanácsadó zsenik véleménye megoszlik nációnként, de az látszik, hogy a termékek leírását 1:1-ben fordítják angolból. Nem hiszem, hogy van bárki Európában, aki egy KENDŐ leírásában külön előnyként említené, hogy kis helyen elfér, ez tipikus amcsi teleshop duma. Ha a szuper hasizom-erősítő kézi készülékkel elvégezted a napi két és fél perc penzumot, hajtsd össze és nééézd, pont befér az ágy alá és csak négyszáz dollár!!!

Ma csípőszűrésen a szimpatikus doktornő ("a gyermek hibátlan") oda nyilatkozott, hogy a babának totálisan mindegy melyiket használjuk, mindegyik jó, amiben rendesen felhúzza a lábacskáját, viszont leszünk szívesek tudomásul venni, hogy a hordozóeszközök arra valók, hogy hordozzuk benne a babát. Logikusnak hangzik, úgyhogy igyekszem megfogadni, eddig nem tettem bevallom. Amíg meleg volt, ilyenekben sétáltunk és ha hazaértünk benne hagytam a törpét, fel ne ébredjen, amíg kávézom. Viszont legalább "ne zavarjon" célzattal nem szoktam magamra kötni, bármennyire is pártolnám amúgy Papó pár bejegyzéssel ezelőtti kommentjét. Na jó, egyszer azért igen. De sietni kellett, hogy kész legyenek a muffinok, mire megjönnek a JNL-ek és Johanna nem akart elaludni.

Summa summarum a kendők azért jobbak a csatos hordozóknál, mert több fér belőlük az ágy alá. Úgyhogy a döntési fa igen szimpla: ha még van helyed az ágy alatt -> kendő, ha már amúgy sincs -> csatos hordozó.


*A saját szülinapra ajándékvásárlás szokását Apucitól veszem át most, hogy megöregszem. Ő mindig vesz magának valamit a szülinapjára, van hogy Karácsonyra is. Ami nem lenne baj, ha nem lenne meg az a bosszantó allűrje, hogy a közelgő ünnep előtti két-három nappal szerzi be ezeket, persze előrejelzés nélkül. Így nemcsak van egy szuper ajándéka, de még a rokonait is bosszanthatja vele, hogy a) miért nem nekik jutott eszébe vagy b) hogyan fogják másra cserélni két napon belül az így már duplikált ajándékot. Okos, igaz?