Valami hasonló lehetett a címe annak a 12 versszakos versnek, amit egy általános iskolai ünnepségre kellett betanuljak. Nekem. Csak mert jó tanuló voltam, és az ilyenektől elvárható, hogy szépen mondjanak verset. Pösze voltam már akkor is, teljesen hülye az irodalomhoz, illetve a magyarhoz, ahogy még akkor hívták, nem tudtam és nem tudom kimondani az "s" hangot és nem tudok magolni. De nekem kellett verset mondjak, hát mondtam.
Mellettem a boncsérbalázs állt, akinek koszos volt az inge, mert a szünetben fellöktük nyuszihoppozás közben. Az összes szülő ott dekkolt a kisszékeken és várták a rendkívül izgalmasnak ígérkező műsort. A harmadik vers volt a mienk a boncsérbalázzsal, én kezdtem a vén fenyővel, majd ő jött valami másik verssel, gondolom a Hamvas tujával. Előtte négyezerszer begyakoroltuk, kicsit féltem, hogy beégünk, mert boncsérbalázs rossz tanuló volt, nem is értettem, hogy került az ünnepi programba. Tizenegy versszakot tökéletesen elmondtam, igazán művészi lehettem, aki valaha hallott már szavalni, el tudja képzelni. Aztán a tizenkettedik versszaknál paff. Semmi nem jutott eszembe. Pár másodpercig álltam bambán, boncsérbalázs próbált súgni, de hiába, teljes black out. Majd a rémülettől tágra nyílt szemmel, nyolc évem és száztíz centim összes magabiztosságával bólintottam a fejemmel, mintha végeztem volna és rángattam a koszos ingét, kezdje már el az ő versét, na. Boncsérbalázs elkezdte, és a tökéletes szavalata közepén ugrott be, hogy kezdődik a rohadt tizenkettedik versszak. Hát úgy, mint a vers. Hiszen a tizenkettedik versszak az első versszak volt, szóról szóra. Hónapokig ettem magam, milyen gáz lehetett szegény szülőknek, hogy így beégette őket a kis mintagyerekük.
Nahát, akkor csak ettem magam rajta, most már tényleg el is tudom képzelni, mit érezhettek. A látogatási tilalom t.i. azért van elrendelve csecsemőknél, hogy az Anya fel tudja dolgozni a szituációt. Ez egész biztos. Hordanak összevissza mindent oltásokról, betegségekről, sterilitásról, stb, de hol van ez az igazságtól. Az igazság az, hogy a labilis szülők lelkének védelmében történik mindez. Hiszen halál biztos, hogy a baba be fogja égetni.
Mert mi van, ha a gyerek éppen sír.
Vagy éppen bekakilt.
Vagy éppen alszik, de felébred és így sír.
Vagy éppen nem alszik, de szeretne aludni, viszont így már nem tud és ezért sír.
Vagy éppen enne.
Vagy éppen végeztünk az etetéssel, tehát koncentrikus körökben köpköd tele mindent a lakásban.
Vagy éppen végeztünk az etetéssel és a köpködéssel és így nyakig úszunk mindketten a tejben, a magas kopásállású, fózolt laminált parkettával egyetemben.
Vagy éppen cumi van a szájában, amitől a Cumi Ellenesek Tábora (CET) infarktust kap.
Vagy éppen kendővel van rám kötve, amitől a Kendő Ellenesek Gyülekezete (KEGY) infarktust kap.
Vagy éppen csatos hordozóban van rám kötve, amitől a Csatos Hordozó Ellenesek Klubja (CHEK) kap infarktust.
Vagy éppen meleg van, ezért nyitva van egy ablak, amitől a Huzat Ellenesek Nonprofit Szervezete (HENS) kap infarktust.
Vagy éppen sötét van, ezért ég egy energiatakarékos kompakt fénycső, amitől a Csecsemő Közelébe Lámpát?!? (CKL?!?) munkacsoport kap infarktust.
Vagy éppen hason fekszik, ezért az Ugye Csak Akkor Fekszik Hason Ha Tudod Végig Figyelni (UCAFHHTVF) civil társulat kap infarktust.
És még folytathatnánk. A gyülekezetek száma végtelen és nincs ember a földkerekségen, aki ne lenne valamelyiknek elkötelezett híve. Ha pedig a gyermek neadjisten a bal karodon fekszik és üdvözölten mosolyog, süt róla a béke és a jóllakottság, akkor az összes gyülekezet boldogan konstatálja, hogy infarktusnak itt bizony helye nincsen.
Csak hát el kell, hogy mondják, hogy ez bizony elkényeztetett első gyermek lesz, az látszik, hiszen folyton kézben van...
;DDDD
VálaszTörlés