Bementél dolgozni, a kocsiban megnézted a naptáradat, majd hónod alá vetted a laptopodat és mentél egyik megbeszélésről a másikra. Ha közben szüneted van, e-mailt olvasol a laptopodon. Ha nincs szüneted, e-mailt olvasol a blackberryden. Ha hosszú szüneted van, kávézol valakivel, akivel utána meetingelni fogsz. Ha rövid szüneted van, ebédelsz valamit, visszahívod mindazokat, akikkel délután meetingelsz majd, vagy megbeszéled két másik kollégáddal azt, amiről a meetingen e-maileztél. Nem tűnik egy agysebészetnek, igaz? Nem is az. De határozottan élvezetes, ha megfelelőképpen vagy szocializálva hozzá.
Ha nem, úgyis felvágod az ereidet idejekorán vagy kecskepásztornak mész huszonöt évesen önmegvalósítani Indiába. Nekem egyik se volt erősségem, ezért a napi 10-12 óra megbeszélést egy önkéntes szabadnappal kompenzáltam. Tettem ezt úgy, hogy beírtam egy meetinget a saját naptáramba, reggel 8-tól este 7-ig minden csütörtökön. A meetingnek volt hivatalos neve, helyszíne az irodám volt és én voltam meghívva rá. Csak én. Ennyi.
Ha bárki más, bármilyen meetingre el akart invitálni, legyen az a főnököm, az emberem vagy az Atyaisten, nemet mondtam. Mert már van meetingem, látni a naptárban is, úgyhogy nem érek rá, sajnálom. A következetesség fontos, nem állítom, hogy nem rebbent párszor a szempillám, de végül csak sikerült minden életbevágó, halaszthatatlan meetinget áttettetni másnapra. Igen, így másnap még több megbeszélésed lesz, de ha a félnapod úgyis elmegy, nem jobb veszni hagyni az egészet?
Csütörtök reggel pedig boldogan hoztam magamnak egy óriás dupla kávét, becsuktam az ajtómat akár órákra is, és szépen nekiültem dolgozni. Ebédig általában végeztem az elmúlt három nap összes teendőjével, plussz ráértem hasonlóan bosszantó megbeszéléseket szervezni következő hétre, teljen más naptára is, ne csak az enyém. Így délutánra elvégeztem a hét összes addig felgyűlt melóját, úgyhogy maradt idő kávézni és lelket ápolni mindazokkal, akikre nem jutott sor hét elején, ne érezhesse magát senki elhanyagolva. A csütörtök volt a kedvenc munkanapom majd egy évig (igen, majd kettőbe telt, mire rájöttem a módszerre, de legalább rájöttem, helló!). A módszeremet egyébként nem titkosítottam, igazán próbáltam mást is boldoggá tenni, de nem hallottam még egy követőmről sem sajnos - mindegy, Gandhinak is idő kellett.
Amire viszont rádöbbentem ma, hogy nekem bizony nagyon hiányzik a csütörtököm. És fogalmam sincs, hogy tudnám visszahozni az életembe, de meg fogom oldani valahogy.
Napi 6 meetingem van Johannával, darabonként 2 órásak.
További 1 félórás reggeli és 1 háromórás esti meetingem van Krisztiánnal.
Napi 2 órát találkozom a babakocsival, ide a Zöld Békát és Johannát invitáltam.
Ezenkívül van átlag napi egy 3 órás meetingem a Johanna-Néző-Látogatóval (JNL).
Ha csak a munkanapokat számítom, akkor ez összesen 102,5 órát jelent. Persze JNL néha egybecsúszik a Krisztiános esti meetinggel, ahogy Johanna esti 2 órája is átfedésben van sokszor ezekkel, úgyhogy a metszeteket is beleszámítva óvatos becsléssel 77,5 óra Kismama-meeting (KMM) jut egy hétre. Azaz napi 15,5 óra KMM. Elég súlyos szám, ezt kell átütemezni napi 4 napra, ha szeretném visszakapni a csütörtököm. Napi 4 nappal mindez 19,375 órát tenne ki, ami sajnos elvileg is lehetetlen, hiszen 6 órát alszom, tehát 18 a maximum, amit KMM-mel tölthetek. Magyarán ha rá is bírnám beszélni Krisztiánt, hogy csütörtökön ne szóljon hozzám, Johannát, hogy csütörtökön ne egyen és JNL-t, hogy csütörtökön ne jöjjön Johannát látogatni, érje be a többi munkanapommal - a csütörtökömet akkor sem kaphatnám vissza.
A kérdés már csak az, hogy mit lehet kitalálni akkor a csütörtök helyett? Kérdés továbbá Sárinak és nem matekfaktos Olvasóimnak, hol csúszott "véletlen" hiba a számításba és hogy lehet mégis megoldani, hogy visszakapjam a szabadnapom és ezzel végleg kihátráljak a hátrányos sorsú kismamák önsajnáltató táborából?
Egesz szabadnapot nem tudok en sem kihozni a suru heted miatt, de egy kis fejes, egy magabiztos JNL vagy csaladtag vagy Krisztian es maris van 6 ora szabadidod, amit egy nem JNL-val boldogan eltolthetsz a varosban vagy Johannat a lefejt tejjel lepasszolod, es egyedul kavezol a hazban :)
VálaszTörlésUgyan nem egy egesz csutortok, de kezdetnek nem rossz.
Csatlakozom Zsófihoz :) Lepasszolod egy etetésre a babát Sárinak/nagymamának/bébicsősznek, és van 4-5 órád kimozdulni. A párkapcsolat érdekében javasolt a férjeddel ... lehet menni moziba, vacsizni, zenét hallgatni.
VálaszTörlésHetente egyszer kötelező!
Amíg csak egy van, néha nyugodtan magatokkal vihetitek.
ez zsenialis, nem az hogy nincs csutortkod, hanem amit a korabbi csutortokokkel csinaltal :D mar szinte sajnalom hogy nem vagyok olyan beosztasban hogy ezt megjatszhassam :D
VálaszTörlésmondanam hogy add fel Johannat postan aztan itt vigyazunk ra csutortokon de lassuk be korulmenyes lenne. nem baj, a szandek megvan, esetleg megvarod hogy egyszer majdcsak hazamegyek :)
nem tudok addig fejni es cumisuvegbol etetni, amig a kislanyom sztrajkol, hello!!! amugy abszolut ez a terv, de eloszor ehhez rendesen kell megint ennie, kulonben vegkepp kipurcantom a cumisuveggel..:(
VálaszTörlésde nem baj, a hordozokendo meg igy is lehet megoldas:))
akkor tényleg én vagyok az utolsó esélyed. ez a csütörtök nem jó, de jövő héten jöhet:)
VálaszTörléskommentjeim:
VálaszTörlés1. nem biztos, hogy a kis Jo majd hajlandó lesz cumisüvegből inni a tejcsit (Vivi nem volt hajlandó)
2. nem biztos, hogy te képes leszel arra, hogy a kis gyönyörűséges tökmagot akár 1 óráig ne lássad. Tudod,eddig ő a (test)részed volt :)) (Én ha már 30 percet nem látom Vivit, megőrülök, de hát nem vagyunk egyformák)
3. biztos, hogy az elkövetkező 6 évben nem lesz szabad csütörtököd, ezt jobb ha szépen lassan elkezded feldolgozni ;))
Orsiii,
VálaszTörlés1. nem biztos, de azért tíz-húsz próbát megér:)
2. már háromszor voltam az intersparban és kétszer fogorvosnál képzeld:) mindegyik kiruccanás másfél óra feletti időtartamú volt és EGYSZER SEM hívtam fel az aktuális bébicsőszt, hogy él-e még Johanna. ez persze nem volt könnyű:))
3. elkezdtem..:)